A cégautó és a levonható áfa (1.)

Dr. Császár Zoltán adózás, cégautó
Szerző: Dr. Császár Zoltán - adótanácsadó, Caesar Consulting

2019-től az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény, Áfa tv.) a személygépkocsik vonatkozásában már nemcsak a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások, hanem a személygépkocsi bérbevétele kapcsán is lehetővé teszi külön útnyilvántartás vezetése nélkül az áthárított általános forgalmi adó 50 százalékának levonhatóságát. A módosult szabályozás azonban felvet bizonyos kérdéseket – úgy, mint figyelembe kell-e venni az új szabályokat a 2019-et megelőzően kötött bérleti- vagy lízingszerződések esetén, illetve milyen nyilvántartást kell vezetni az üzleti tevékenység érdekében felmerült használat igazolására?

A személygépkocsival kapcsolatban áthárított általános forgalmi adót érintő kérdések jelentős része az üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódik.

A személygépkocsi és a bérbeadás fogalma az áfatörvényben

Személygépkocsi alatt az Áfa tv. alkalmazásában 2019. július 1-jéig a Kereskedelmi Vámtarifa 202. július 31. napján hatályos, 2019. július 1-jétől pedig a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1925 bizottsági végrehajtási rendelet 2018. január 1-jei állapota szerint hatályos besorolás alapján a 8703 vámtarifaszám alá sorolt gépjárművet kell érteni.

A bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan ügylet bérbeadásnak (bérbevételnek) minősül az áfa rendszerében, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek (Áfa tv. 259. § 4. pont). Az Áfa tv. a nyílt végű pénzügyi lízinget a futamidő alatt szolgáltatásnyújtásnak tekinti annak alapján, hogy az ügylet megkötésekor a felek nem rendelkeznek a későbbi tulajdonszerzésről, így termékértékesítés nem történik. Mivel tehát a nyílt végű pénzügyi lízing az általános forgalmi adó alkalmazásában szolgáltatásnak minősül, ezért az áfát minden egyes számlázott részletre külön kell felszámítani, melynek következtében minden egyes lízingrészletről számlát kell kapnia a lízingbe vevőnek.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL – A szakma lapja

Színes A/4-es papír alapú, nyomtatott vagy elektronikus, PDF-formátum.
40 oldal. Havi megjelenés, éves előfizetés.
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
ISSN szám: 2631-102X

A bérbeadás során áthárított áfa levonása az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja alapján
2019. január 1-jétől az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja alapján nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Ez azt jelenti, hogy személygépkocsi bérbevétele esetén – függetlenül attól, hogy az adóalany azt kizárólag gazdasági tevékenységéhez használja, vagy üzleti és magáncélra is – az áthárított áfa 50 százaléka válik levonhatóvá, anélkül, hogy az áfa alanyának útnyilvántartást kellene vezetnie. Az adózók az 50 százalékos szabály alkalmazására abban az esetben jogosultak – figyelembe véve az Áfa tv. 120. §-ának fő szabályát –, ha a személygépkocsi bérbevétele bármilyen (akár a legkisebb) mértékben is szolgálja az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet. Amennyiben egyáltalán nem szolgálja – illetve a gazdasági célra (is) történő hasznosítást nem sikerül alátámasztani –, az 50 százalékos szabály nem alkalmazható. Ha a bérbevétel legalább valamekkora mértékben is az üzleti tevékenység érdekében merül fel, az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja alkalmazható. Ez utóbbi esetben az üzleti és a magáncélú használat egymáshoz viszonyított arányát már nem szükséges meghatározni (tehát nem kell útnyilvántartást vezetni). A rendelkezés célja az adminisztráció egyszerűsítése.

Amennyiben az ügylet az utóbbiak alapján termékértékesítésnek minősül az Áfa tv. alkalmazásában és nem szolgáltatásnyújtásnak, az áthárított általános forgalmi adó az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem vonható le, kivéve, ha a 125. § értelmében teljesülnek a levonási tilalom alóli mentesülés feltételei.

Arra nézve, hogy a szerződés lejártakor a vételi opció gyakorlása jelenti-e a lízingbe vevő egyetlen észszerű gazdasági választását, az adózó rendelkezik teljes körű információval, így annak megállapítása, hogy az igénybe vett szolgáltatások áfatartalma jogszerűen helyezhető-e levonásba, önadózás keretében a vállalkozás feladata. A tényállás vizsgálatára és az áfalevonás jogszerűségének megítélésére az adóhatóság részéről egy esetleg adóellenőrzés keretében kerülhet sor.