A nyugdíjasként kezelt nem nyugdíjas, bejelentetlen foglalkoztatottnak minősül

Széles Imre nyugdíj, társadalombiztosítás

Az első olyan 08-as (a 2019. január hóra vonatkozó) bevallás benyújtása megtörtént, amelyben a nyugdíjas munkavállalók vonatkozásában csak a 15 százalékos személyi jövedelemadóról kellett számot adni, és a folyamatosan érkező idevágó kérdések számos problémát és ellentmondást vetnek fel, amelyekkel érdemes foglalkozni.

Szerző: Széles Imre - főosztályvezető, Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Nyugdíjellenőrzési Főosztály

A 2018-ban még biztosított nyugdíjas munkavállalók biztosítási jogviszonyának megszűnésére vonatkozó bejelentési (vagy inkább „kijelentési”) kötelezettség (T1041-es nyomtatvány) tisztázódott. Egyéb előzetes bejelentési kötelezettség hiányában az egyetlen bizonyító erejű okirat a munkaszerződés.

Ez egyben azt jelenti, hogy a munkaadónak az eddigieknél nagyobb körültekintéssel kell meggyőződnie arról, hogy az adott munkavállaló ténylegesen öregségi nyugdíjas-e, hiszen ennek helytelen megítélése az eddigieknél jóval súlyosabb következményekkel járhat.

Az Art. szerint, ha a munkáltató a természetes személyt terhelő járulék megállapítási, levonási bevallási kötelezettségének nem, vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot és a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye.

A kifizetőt terhelő szociális hozzájárulási adó vonatkozásában viszont ez a szabály értelemszerűen nem alkalmazható, tehát a nyugdíj státusz helytelen elbírálásából következő adómulasztás következményeit a foglalkoztatónak kell viselnie. És, ami még ennél is kellemetlenebb következményekkel járhat, hogy a nyugdíjasként kezelt nem nyugdíjas, bejelentetlen foglalkoztatottnak minősül.

E tekintetben nem egyszer okoz zavart, hogy a munkajogi szabályok szerint már az is nyugdíjasnak minősül, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, vagy éppen rokkantsági ellátásban részesül [2012. évi I. törvény (Mt.) 294. § (1) g) pontja].

rendezveny

TB, Járulékok, Pénzbeli ellátások, SZJA, Munkaügy, Cafeteria

Időpont:  2019. március 14., csütörtök
Előadók: Dr. Futó Gábor (tb-szakértő, ügyvéd), Dr. Takács Gábor (munkajogász, Opus Simplex egyik alapítója, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Munkajogi Tanszék megbízott oktatója), Farkasné Gondos Krisztina (bér- és társadalombiztosítási szakértő), Karácsony Imréné (partner, TMC First)

A társadalombiztosítási előírások alkalmazása során a korhatárt betöltött és nyugdíjjogosultsággal rendelkező személyek azonban nem minősülnek sajátjogú nyugdíjasnak mindaddig, amíg nem érvényesítik a nyugdíjjogosultságukat. Még abban az esetben sem, ha rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesülő, nyugdíjkorhatárt betöltött személyről van szó.

Ez utóbbiak esetében azért nagyobb a bizonytalanság, mert a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mm.) 32. § (4) bekezdés értelmében, ha a 2011. december 31-én I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetve az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személy 2011. december 31-éig az 57. életévét betöltötte (kérelmére) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a megállapított rokkantsági ellátást azonos összegben, öregségi nyugdíjként folyósítja számára.

Ez a szabály azonban az 1955-ös és az ennél később született korosztályok tekintetében már nem alkalmazható, az e körbe tartozók már nem kérhetik a rokkantsági ellátás öregségi nyugdíjként történő továbbfolyósítását. Esetükben előfordulhat, hogy a korábban megállapított rokkantsági ellátás jóval előnyösebb, mint az öregségi nyugdíj, így a korhatár betöltése esetén (megismerve nyugdíjuk várható összegét) is maradnak ennél az ellátási formánál, és nem kérik nyugdíjazásukat, visszavonják nyugdíjigényüket.

Aki így dönt, továbbra sem minősül sajátjogú nyugdíjasnak, egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve munkaviszonyban álló dolgozóként egyaránt biztosított marad, és egyedül az 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulék alól mentesül a Tbj. 25/A. § c) pontja értelmében.

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS 2019 (szakkönyv)

Járulékok, Nyilvántartás, Adatszolgáltatás, Nyugdíj, Szocho, Pénzbeli ellátások, Családtámogatás

Szerzők:  Farkasné Gondos Krisztina, Dr. Futó Gábor