A pénzforgalmi áfa egyes kérdései

Bonácz Zsolt adózás, áfa

A pénzforgalmi adózásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések 2013. január 1-jétől léptek hatályba. Már a hatályba lépést követően egyes előírások gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban bizonytalanságok merültek fel. Bár már több mint hat év telt el azóta, a „problémás” rendelkezések többségével kapcsolatban az adóhatóság nem adott ki tájékoztatást. Ezek közül – a terjedelmi korlátokra tekintettel – itt csak néhány esetre térek ki.

Szerző: Bonácz Zsolt - adótanácsadó, adószakértő

Számla kötelező adattartalma

Az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 169. § h) pontja alapján a számlán fel kell tüntetni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést az Áfa tv. XIII/A. fejezetben meghatározott különös szabályok szerinti adózás alkalmazása esetében.

Amennyiben az adózó e kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 220. §-a alapján a természetes személy adózó 200 000 forintig, a nem természetes személy adózó pedig 500 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Az Art. 220. §-a alapján az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki:

  • ha az adózó kötelezett lett volna a számlán a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésére, de ezt nem tette meg; vagy nem a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést vezette fel a számlára, hanem más szövegű, de azonos értelmű kifejezést (pl. „pénzforgalmi adózás” vagy „pénzforgalmi áfa”);
  • ha az adózónak nem volt jogalapja arra, hogy a számlán feltüntesse a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, de ezt mégis megtette.

A mulasztási bírság kiszabásának jogalapja mindenképpen fennáll a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés jogalap nélküli feltüntetése esetén. A mulasztási bírság kiszabása semmiképpen sem „kifogásolható”, ha a pénzforgalmi elszámolás szabályainak alkalmazására jogsértően került sor.

Amennyiben a pénzforgalmi adózást jogszerűen választó adózó az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti értékesítéséről kiállított számlán feltünteti a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, akkor ezzel jogsértést követ el, így az Áfa tv. 220. §-a alapján mulasztási bírsággal sújtható.

Tegyük fel, hogy a pénzforgalmi adózást jogszerűen választó adózó által számlázott ügyletre vonatkozik a pénzforgalmi adózás, de az adózó ennek ellenére a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést a számlán nem tüntette fel!

Álláspontom szerint ebben az esetben az adózó nem sértette meg az Áfa tv. 169. § h) pontjában foglalt szabályt, tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdése alapján a számlázott ügyletnél nem lehet alkalmazni a pénzforgalmi adózás szabályait.

rendezveny

BELFÖLDI ÜGYLETEK ÁFÁJA ÉS SZÁMLÁZÁSA 2020 – konferencia
Változások + Aktualitások

Időpont: 2019. december 12., csütörtök
Előadók: Dr. Csátaljay Zsuzsanna (áfaszakértő, jogász)

Tételezzük fel, hogy az adózó az általa kiállított számlára nem a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést vezette fel, hanem más szövegű, de azonos értelmű kifejezést (pl. „pénzforgalmi adózás” vagy „pénzforgalmi áfa”)!

Megítélésem szerint, ha a számlázott ügyletre a pénzforgalmi adózás szabályai nem vonatkoznak, akkor a szóban forgó „megoldás” az Art. 220. §-a alapján szankcionálható, mivel az említett kifejezések tartalmukban egyértelműen a pénzforgalmi adózás szabályainak alkalmazására utalnak.

Abban az esetben, ha a számlázott ügyletre a pénzforgalmi adózás szabályai egyébként alkalmazhatóak lennének, akkor a szóban forgó „megoldás” vitás adójogi helyzeteket keletkeztet.

Ha az Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdésében foglalt szabályt szigorúan értelmezzük, akkor nem. Ettől függetlenül az előzőekben kifejtett véleményem alapján az Art. 220. §-a alapján mulasztási bírság kiszabható.

Amennyiben az Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdését megengedő jelleggel értelmezzük, akkor az Áfa tv. 169. § h) pontjában foglalt hivatkozás pontatlan „idézése” nem akadálya a pénzforgalmi adózás alkalmazásának. Ebben az esetben viszont az Art. 220. §-a alapján történő bírságolás semmiképpen sem minősíthető méltányosnak.

A tapasztalok szerint, amíg valamely mulasztási bírság kiszabására alapot adó tényállás megítélésére nincs központilag kialakult joggyakorlat, addig várhatóan az adóhatóság tisztviselői „vonalasan” járnak el. Ez azt jelenti, hogy a vitás törvényi rendelkezést „mechanikusan” alkalmazzák, legfeljebb olyan esetekben, amikor a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja vitatható, akkor azt relatíve alacsony összegben határozzák meg.

Módosító, érvénytelenítő számla kötelező adattartalma

Felmerül a kérdés, hogy a módosító és érvénytelenítő számlán (a továbbiakban: számlával egy tekintet alá eső okirat) fel kell-e tüntetni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést.

A számlával egy tekintet alá eső okirat kötelező adattartalmát az Áfa tv. 170. § (1) bekezdésének alpontjai határozzák meg. Ezek között nem lehet olyan értelmű rendelkezést találni, amely előírná a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetésének kötelezettségét.

Az Áfa tv. szerint nincs törvényi akadálya a kötelezően előírt adatokon túl más adatok szerepeltetésének, ha ezek felvezetése nem kifejezetten megtévesztés vagy más, nem rendeltetésszerű joggyakorlás célját szolgálja.

Az Áfa tv. 170. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy egyebekben a számlával egy tekintet alá eső okiratra a számlára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az Áfa tv. 170. § (2) bekezdése szerinti „egyebek” szófordulat azt jelenti, hogy a kötelező adattartalmon túl más tekintetben is irányadóak a számlával kapcsolatos rendelkezések a számlával egy tekintet alá eső okiratra.

Álláspontom szerint számlával egy tekintet alá eső okiraton nem kötelező, de nem is tiltott a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetése. Tekintettel arra, hogy nincs kötelező előírás, ezért a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés helyett bármely más formátumú adatközlés is lehetséges (pl. a konkrét jogszabályhelyre történő hivatkozás). Ennek következtében az adóhatóságnak nincs módja mulasztási bírságot kiszabni a számlával egy tekintet alá eső okirathoz kapcsolódóan a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés feltüntetése, illetve ennek elmaradása, valamint eltérő szövegezés használata miatt.

Behajthatatlan követelés

Előfordulhat, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó vállalkozás olyan követelésének behajthatatlanságát kénytelen megállapítani (pl. a felszámolótól kapott igazolás alapján), amellyel kapcsolatban áthárított áfa tekintetében az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját a pénzforgalmi adózás szabályai szerint köteles meghatározni.

Az általános szabályok szerint a követelés behajthatatlansága az adóalanyt nem mentesíti az adófizetési kötelezettség teljesítése alól, hiszen az a teljesítés időpontjában keletkezik.

Az Áfa tv. XIII/A. fejezete kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a behajthatatlanná vált követelés esetén keletkezik-e adófizetési kötelezettség, s ha igen, akkor mely időpontban.

Az Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés b) pontja szerint az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha a követelés engedményezés, elengedés miatt vagy más módon szűnik meg. Ez a szabály irányadó olyan módosító számla adótartalmának elszámolásánál is, amely a vevő által fizetendő – áfával növelt – ellenértéket növeli.

A pénzforgalmi adózást alkalmazó vállalkozások számára lényeges kérdés, hogy a követelés behajthatatlanná válása a „más módon szűnik meg” törvényi kitétel alá sorolható-e.

2020. január 1-jétől lép hatályba az Áfa tv. 259. § 3/A. pontja, amely definiálja a behajthatatlan követelés fogalmát. Ebből adódóan a behajthatatlan követelés fogalmát ennek megfelelően kell értelmezni, s nem a számviteli törvényben foglaltak szerint.

2020. január 1-jétől a behajthatatlan követelésre való tekintettel az adóalap csökkenthető, feltéve, hogy a behajthatatlanná vált követelésre jogosító ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja 2015. december 31-ét követő időpontra esett/esik, továbbá az adó utólagos csökkentéséhez szükséges egyéb törvényi feltételek is teljesülnek.

Amennyiben az adóalap csökkentése az áthárított adó csökkenését is maga után vonja, akkor a bevallott fizetendő adó csökkenését kizárólag önellenőrzés útján lehet elszámolni.

A pénzforgalmi adózás szabályai szerint eljáró adózó is jogosult a bevallott adó utólagos csökkentésére a 2020. január 1-jétől hatályba lépő szabályozás alapján, de erre csak akkor kerülhet sor, ha a behajthatatlanná válást megelőzően adófizetési kötelezettség keletkezett.

Megítélésem szerint az említett, 2020. január 1-jétől hatályba lépő változás mindenképpen megkövetelné, hogy az adóhatóság tájékoztatást adjon ki azzal kapcsolatban, hogy pénzforgalmi adózás alkalmazása esetén mikor keletkezik adófizetési kötelezettség a „más módon szűnik meg” törvényi kitétel alapján.

Álláspontom szerint a szóban forgó törvényi kitétel értelmezhető oly módon, hogy a számviteli törvény hatálya alá tartozó, pénzforgalmi adózást választó adózó esetében a számviteli szabályok alapján behajthatatlanná vált követelés esetén adófizetési kötelezettség keletkezik, amely a 2020. január 1-jétől hatályos rendelkezései alapján utólag csökkenthető, ha annak törvényi feltételei fennállnak.

A témával kapcsolatban részletesebben az Adózás/Számvitel 2019. októberi számában tájékozódhat.