Miért választják ki az adott adózót ellenőrzésre, és ha kiválasztották, milyen szabályok szerint indul meg az ellenőrzés és mennyi ideig tarthat? Jelen cikk a jogszabályi rendelkezések ismertetésével próbál ezen kérdésekre választ adni.

Az ellenőrzésre történő kiválasztásnál két esetet különböztet meg az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.). Az egyik a kötelező ellenőrzések esetköre, míg a másik „az összes többi”.

Az Air. 87. §-a bizonyos esetekben előírja a kiválasztási szempontoktól függetlenül az ellenőrzés kötelező lefolytatását, amikor az adóhatóság nem mérlegelhet az ellenőrzés megindításával kapcsolatban.

A hatályos szabályozás a végelszámolás alatt álló vállalkozásoknál teszi kötelezővé az adóhatóság számára az ellenőrzés lefolytatását, amennyiben az kockázatos adózónak minősül. A végelszámolással megszűnő adózók többsége rendezett adóügyi kapcsolatokkal rendelkezik, ezért indokolatlan minden végelszámolással megszűnő vállalkozó kötelező adóhatósági ellenőrzését előírni. A teljes körű kötelező ellenőrzés megszüntetésével egyszerűbbé vált az adóügyi kapcsolatok szempontjából nem kockázatos vállalkozások kivezetése a piacról. A törvény szerint a kötelező ellenőrzés csak a kockázatos adózók végelszámolása esetén maradt meg.

Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrzési szerve. Feladatának ellátása során előfordulhat, hogy egy-egy meghatározott adózó költségvetési kapcsolatainak alakulásáról kíván tájékozódni, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetve a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll. Ilyen esetben az állami adóhatóságot kell megkeresni, amely elvégzi a szükséges vizsgálatokat. Az adóhatóság az ellenőrzést nem tagadhatja meg.

Ezen túlmenően kötelező még az adóellenőrzés az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóellenőrzés esetén az önkormányzat képviselőtestületének, a 2020-ban bevezetett különleges gazdasági övezet esetében pedig a megyei önkormányzat képviselőtestületének határozata alapján.

2019-től bevezetésre került egy olyan adóeljárási szabályozás, amely elősegíti, hogy a gazdasági társaságok tartósan veszteséges működéssel ne tudjanak kibújni az adókötelezettségek teljesítése alól. A módosítás szerint a 60 milliárd forintos árbevétel elérése melletti nulla eredményű vagy veszteséges működés esetén a második üzleti év beszámolójának elfogadását követően kötelező megvizsgálni ezen cégeket, mivel egy tartósan nulla eredményt vagy veszteséget termelő gazdasági társaság esetében fennáll annak a veszélye, hogy az adókötelezettségek teljesítésének szándékosan nem akar eleget tenni. Az induló vállalkozások jellemzően a működésük megkezdését követő években olyan egyszeri, nagy értékű beruházásokat hajtanak végre, amelyeket nem fedeznek a bevételek, így ezen új, kötelező ellenőrzési esetkör alól kivételt képeznek az első négy üzleti évükben a jogelőd nélkül induló vállalkozások. Jogutód gazdasági társaság esetében ugyanakkor a jogelőd gazdasági társaság működését is figyelembe kellene venni. E szabályokat azonban – mivel a vonatkozási időszakok számítása 2019-től kezdődhetett meg – először 2021-től lehet alkalmazni.

Az adóhatóság az adózókat – a kötelezően lefolytatandó ellenőrzéseken túl – célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával, valamint egyedi kockázatelemzési eljárás eredményeként választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztás rendszere a korábbi ellenőrzési gyakorlatban sem volt ismeretlen. Az adóhatóság a vizsgálati gyakoriság meghatározásakor elsősorban az alábbi szempontokat mérlegelte: a vállalkozás által elért éves árbevétel nagysága, az előző ellenőrzés időpontja és megállapításai, az adózó által teljesített kötelezettségek, a bevallások, adatszolgáltatások adatai.

Újdonság továbbá a kockázatelemzési eljárás, mely az Art.-ban újonnan nevesített adóigazgatási eljárás. Ennek során az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítésével összefüggő kockázatok azonosítása, valamint az azonosított kockázatok fennállásának kizárása vagy megállapítása érdekében kockázatelemzést végez.

A kockázatelemzés során az adóhatóság

a) az adózó által benyújtott bevallások,
b) az adatszolgáltatások,
c) az adóhatósági nyilvántartások,
d) az adózónál, jogelődjénél, kapcsolt vállalkozásainál és a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál korábban végzett ellenőrzések és egyéb helyszíni cselekmények során szerzett tapasztalatok,
e) a bíróságtól, más hatóságtól, más adózóktól származó adatok, valamint
f) a nyilvánosan elérhető adatok
összevetését és kiértékelését végzi el.

Ezen túlmenően a jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok kockázatelemzése keretében az adóhatóság a gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat dolgozza fel és veti egybe. Ha az adóhatóság a kockázatelemzés során a rendelkezésére álló adatok alapján az adózó vonatkozásában kockázatot tár fel, más hatóságoktól a kockázatelemzés alatt álló adózóval kapcsolatban az adózó adókötelezettségét érintő adatokat kérhet, amelyeket az adott adózóra vonatkozó további kockázatelemzési tevékenységéhez használhat fel. Ha az adóhatóság az adózót ellenőrzésre nem választja ki, úgy a kockázatelemzés lezárását követően az e paragrafus alapján beszerzett adatokat haladéktalanul törli.

A feltárt kockázat megszüntetése érdekében az adóhatóság

a) támogató eljárást indít,
b) az adózót ellenőrzésre kiválasztja, vagy
c) bűncselekmény megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése, folytatásának megakadályozása érdekében tájékoztatja az állami adó- és vámhatóság nyomozó hatóságát.

A kockázatelemzési eljárás egyik kimenetele tehát az adóhatósági ellenőrzés megindítása.

Az ellenőrzésre történő kiválasztásnál nem tartalmazza már a törvény sem a számítógépes véletlenszerű kiválasztást, sem az ellenőrzési irányok (korábban: ellenőrzési irányelv) alapján történő ellenőrzésre kijelölést.