ÁFA + Számlázás 2014 (1)

Dr. Kelemen László áfa és számlázás , , , , ,

2014-ben nemcsak január 1-jétől, hanem július 1-jétől is módosulni fog a forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény, Áfa tv.). Jelen cikkel a legfontosabb forgalmiadó-változásokról szeretnénk a jogszabályok ismertetésén túl gyakorlati jellegű összefoglalást nyújtani.

Szerző: Dr. Kelemen László - adószakértő, partner, ATA Solution
Számlázási segédlet a könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadási szolgáltatások 2015. július 1-je utáni számlázásához (szakkönyv), szerző
Időszaki elszámolású (folyamatosan teljesített) ügyletek számlázási szabályai 2016 (szakkönyv), szerző
Előadó (Áfa, Számlázás, Időszaki elszámolás)

A legfontosabb változások címszavakban:

  1. időszakos elszámolással kapcsolatos változtatások,
  2. utólagos adóalap-korrekciók pontosítása,
  3. promóció-séma adóalap-csökkentő lehetőségének meghatározása,
  4. tárgyi eszközökkel – vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos szabályok,
  5. export adómentességgel kapcsolatos szabályok,
  6. egyéb szabályok:
    • számlázás–nyugtaadás,
    • áfa-raktár,
    • ordított adózás,
    • kedvezményes adómérték.

A kétrészes sorozat első írásában a legfontosabb változással járó, időszakos elszámolásra vonatkozó szabályokat felülíró módosítást (1) és az egyéb változásokat (6) ismertetjük, míg a második részben az adóalap-korrekcióról, a tárgyi eszközökről, valamint az export adómentességben beálló változásokról számolunk be.

1.     Az időszakos elszámolással kapcsolatos változtatások

A legfontosabb törvényi változás 2014. július 1-jén lép hatályba, és rendelkezéseit a 2014. június 30-át követően kezdődő időszakokra kell először alkalmazni, amennyiben a fizetési esedékesség is 2014. június 30-át követő időpontban áll be. Azaz az új szabály alkalmazásának kettős feltétele van: (i) az időszak 2014. június 30-át követően kezdődik, és (ii) az erre az időszakra vonatkozó fizetési esedékesség is 2014. június 30-át követően áll be.

A jelenleg alkalmazandó szabályok alapján a „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.” Ezen rendelkezés gyakorlatilag pénzforgalmi szemléletet vezetett be az áfatörvénybe, hiszen akkor állt be az értékesítő/szolgáltatásnyújtó adófizetési kötelezettsége, amikor az ellenérték esedékessé vált. Ugyanakkor ezen rendelkezés is számos jogértelmezési kérdést vetett fel: egyrészt a jogszabály hatálybalépésekor (2008) nem volt egyértelmű, hogy mely ügyletekre vonatkoztatva kell alkalmazni ezen speciális szabályt. A jogértelmezések (állásfoglalások, adózási kérdések) alapján az az értelmezési gyakorlat rajzolódott ki, hogy azon ügyletek tartoznak a szabályozás alá, amelyben elsősorban időhöz kötött az elszámolás. Ha például egy hosszabb teljesítésnél teljesítési egységekben (ún. mérföldkövekben) állapodnak meg a felek, a teljesítési egységek megvalósulásával áll be a teljesítés, de ha a szerződés azt tartalmazza, hogy félévente számolnak el a teljesítésről, akkor az ügylet az Áfa tv. 58. §-a alá tartozott. Ezen szabály alá tartozó ügyleteknél a devizában meghatározott ellenértékre is speciális szabályok vonatkoztak, a forintban fennálló áfa-fizetési kötelezettségre nem a teljesítéskori, hanem a számlakibocsátáskori árfolyamot kellett alkalmazni. Fontos még megemlíteni, hogy az áfatörvény speciális, ellenérték megtérítésének esedékességét teljesítési időpontként való meghatározására irányuló rendelkezései a számviteli törvénnyel nem voltak összhangban, hiszen a számvitelben főszabály szerint az adott (teljesítési) időszakban kell kimutatni a gazdasági ügyletek hatását. Ezáltal a számvitel és a forgalmi adózás kettős kezelést mutatott.

A pénzforgalmi adózás bevezetésével (amikor az adóalany bizonyos feltételek teljesülése esetén összes ügyletére választja, hogy az ellenérték megtérítésekor keletkezik adófizetési kötelezettsége) a fenti szabály részben okafogyottá vált, mivel a pénzforgalmi szemléletű adózást más dimenzióba helyezte a módosítás: nem egyes ügyletek, hanem adóalany-típusok szintjén kellett vizsgálni a pénzforgalmi szemléletű adózást. Azaz egyes feltételeknek megfelelő adóalanyok minden ügyletükre választhatják a fordított adózást, de a jogszabály-módosítás okaként ugyanakkor elsődlegesen nem a pénzforgalmi adózás bevezetését, hanem a közösségi áfa-rendelkezéseknek való megfelelési igényt kell megemlítenünk. A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (áfa-irányelv) 64. cikke szerint: „(1) Amennyiben a termékértékesítés vagy szolgáltátasnyújtás során egymást követő időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás mindig azon időszak lejártakor minősül teljesítettnek, amelyre ezen elszámolások vagy fizetések vonatkoznak”. A fentiek ismeretében kijelenthető, hogy a 2008–2014. július 1-je közötti időszakban az áfatörvény nem felelt meg a közösségi szabályozásnak,mivel az uniós szabályok a teljesítési időpontot egyértelműen az elszámolási időszak utolsó napjára (pontosabban az időszak lejártára) datálják.

Az előzmények után vizsgáljuk meg a 2014. júliusától hatályba lépő szabályok rendelkezéseit. A módosítás főszabálya szerint „ha a felek az általuk kötött szerződés alapján a teljesített termékértekesítésről, a nyújtott szolgáltatásról időszakonként számolnak el, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéket meghatározott időszakra állapítjak meg, a teljesítés időpontja az érintett időszak utolsó napja.” A rendelkezés szabályozási köre alapvetően nem változott, továbbra is ezen szabály alá tartoznak mind a termékértékesítések, mind pedig a szolgáltatások, ha (i) a felek azokról időszakonként számolnak el, vagy (ii) az ellenértéket meghatározott időszakra állapítják meg. Érdemes kiemelni, hogy a „részletfizetés” már nem szerepel az adott rendelkezés szabályozási körében, ugyanakkor a „meghatározott időszakra törtnő ellenérték-megállapítás” szerepel az új szabályozásban. Kérdésként merülhet fel, hogy a részletfizetés vonatkozásában az általános szabályok szerint kell-e megállapítani az adófizetési kötelezettséget, vagy a meghatározott időszakra történő ellenérték-megállapítás lefedi-e a korábbi részletfizetésre vonatkozó szabályokat. Az általános szabályok szerint,ha a részletfizetés a teljesítést megelőzi, az adott részletet előlegként kell kezelni, ha pedig az ügylet teljesítését követi, akkor már nem jár adófizetési kötelezettséggel az adott részlet, hiszen az adózási tényállás, az adóztatandó ügylet vonatkozásában a teljesítés már beállt, az adót már meg kellett fizetni. A részletfizetéssel kapcsolatos áfa-kérdések is értelmezésre szorultak/szorulnak 2014. július 1-jéig, hiszen hiába van egyetlen teljesítés, ha a felek havi részletfizetésben állapodnak meg, akkor az elérhető jogértelmezés szerint – alapesetben az időszak meghatározása miatt az Áfa tv. 58. §-a felülírja az általános teljesítési időpont szabályát (kivéve a zárt végű lízing, illetve a részletvétel esetét).

Ugyanakkor egyes szerződéstípusok mégis pénzforgalmi szemléletű adózás alá fognak esni 2014. július 1. napját követően is. Ha a felek a 2014. március 15-én hatályba lépő „Ptk szerinti közszolgáltatási szerződés alapján teljesített termékértékesítésről, nyújtott szolgaltatásról, telekommunikációs szolgáltatásról határozott időre történő elszámolásban állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéket meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés időpontja az ellenértek megteritesenek esedékessége. A teljesítés időpontja az ellenérték megteritésének esedékessége azon termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás vonatkozásában is, amelyet a telekommunikációs szolgáltatásnyújtója a telekommunikációs szolgáltatás nyújtására szolgaló hálózat felhasználásával teljesít a telekommunikációs szolgaltatás igénybevevője részére, feltéve, hogy e termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás felek közötti elszámolására a telekommunikációs szolgáltatás elszámolási időszakának részeként kerül sor.”

Azaz két típusú folyamatos teljesítésű ügyletet különböztet meg az áfatörvény 2014. július 1-jétől; egyrészt a közszolgáltatásokat és a telekommunikációs szolgáltatásokat, amelyek adózása a jelenlegi szabályoknak felel meg, másrészt pedig az időszakos elszámolású ügyleteket, amelyek vonatkozásában a teljesítés időpontja, azaz az áfa-fizetési kötelezettség keletkezése az elszámolási időszak utolsó napja.

Amellett, hogy számviteli szempontból kétségkívül egyszerűsítést tartalmaz az új szabályozás, meg kell említenünk, hogy két tekintetben is negatív hatással fog járni az adóalanyok üzletmenetére.Egyrészről az utólagos elszámolások vonatkozásában finanszírozási költségeket jelent (kivéve a közszolgáltatásokat és a telekommunikációs szolgáltatásokat), az előre történő ellenérték bekérése (előre történő fizetések) esetén pedig a bizonylatok megsokszorozódását fogja jelenti az új szabály.

Példa

Az utólagos elszámolások vonatkozásában célszerű egy példán keresztül megvilágítani a változást. Amennyiben egy ügyvédi iroda ügyfeleinek folyamatos jogi szolgáltatást teljesít azzal, hogy hónap végén elszámolnak az egyes ügyfelek érdekében felmerült ügyvédi óradíjakkal, akkor ha az iroda az augusztus hónapot követő hónap 5. napjáig (szeptember 5-ig) végzi el az összesítéseket, majd 15 napos fizetési határidővel állítja ki a számlákat, akkor a jelenlegi szabályok szerint a szeptemberi áfa-bevallásban kellett megfizetni az áfát, azaz (havi bevalló esetén) az áfa-fizetés október 20-ára esett. Július 1-jétől viszont az áfa-fizetés esedékessége szeptember 20-a lesz, és ha az ügyvédi iroda ügyfelei részére 15 napnál hosszabb fizetési határidő áll rendelkezésre, akkor az ügyvédi iroda ténylegesen olyan áfát fog megfizetni a költségvetésbe, amelyet ügyfelei még nem egyenlítettek ki. (Természetesen az áfa levonására jogosult ügyfelek élhetnek az adólevonási jogukkal az ügylet teljesítési időpontjában.)

Sokkal gyakoribb ugyanakkor az az eset, amelyben a szolgáltatási díjat előre fizeti az ügyfél. Ilyenek jellemzően a bérbeadási vagy (nyílt végű) lízingügyletek. Ezen ügyletek vonatkozásában a szolgáltatást nyújtó eddig kibocsátotta a szolgáltatásáról szóló számláját, majd a fizetési esedékesség időpontjában (amikor az ügyfél általában megfizette az ellenértéket) bevallotta és megfizette a forgalmi adót. Ugyanakkor 2014. július 1-jétől ha az ügylet teljesítését megelőzően kap ellenértékbe beszámítandó pénzt, azt előlegnek kell kezelni. Az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése szerint: „Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénzhelyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.”

Azaz ha a teljesítést megelőzően esedékes az ellenérték, akkor az adóalany elsőként az ügyfél felé előlegbekérő bizonylatot bocsát ki, majd az előleg kézhezvételét követően előlegszámlát, ezt követően pedig – a teljesítés megvalósulása után – kerülhet kiállításra a végszámla. Egy bizonylat helyett tehát esetenként három kiállítása válik szükségessé. Az előleg- és a végszámla viszonylatában ugyanakkor a 2013/24. számú adózási kérdés (előlegszámla és végszámla kiállítása a teljes ellenértéknek előlegkénti megfizetése esetén [az Áfa tv. 59. §-ához, valamint a 159. § (2) bekezdéséhez])az alábbi módon rendelkezik:

„Az áfatörvény 59. § (1) bekezdése alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Abban az esetben, ha az előleg fizetése belföldi, egyenes adózás alá eső ügylethez történik, akkor az áfatörvény 59. § (2) bekezdése értelmében a jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

Az előzőekből következik az is, hogy amennyiben egy teljesítés ellenértékének nem csupán egy részét, hanem az egészét megfizetik a teljesítés időpontját megelőzően, akkor a teljes ellenérték az áfatörvény 59. §-a szerinti előlegnek minősül, amelynek átvétele, jóváírása áfa-kötelezettséget keletkeztet.

Ilyen esetekben – ti. amikor a teljes ellenérték előlegként megfizetésre kerül – a teljesítés napjával további – pénzügyi értelemben vett, az államháztartás felé rendezendő – áfa-fizetési kötelezettség nem merül föl. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany felé az ügylet teljes ellenértékét – a teljesítést megelőzően – előlegként megfizetik, akkor az ügyletet terhelő áfa teljes összegének a megfizetési kötelezettsége az összeg átvételének, jóváírásának adó-megállapítási időszakában keletkezik, a teljesítés napját magában foglaló adó-megállapítási időszakban áfa címén további – pénzügyi értelemben vett – fizetési kötelezettség az államháztartás felé nem merül föl. (…)

Azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egyösszegben előlegként megfizetésre kerül, a bizonylatolás során két megoldás lehetséges.

a) Az egyik megoldás az, hogy a 100 százalék előleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az előlegszámlát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot. Ezt követően pedig majd a teljesítéskor – a teljesítés napjával – kibocsát egy ún. nullás végszámlát, amelyen a korábban átvett, 100 százalék előleget kivezeti.

b) A másik megoldás a teljes ellenérték előlegként való megfizetése esetén az, hogy az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott előleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ezzel a megoldással nem történik kétszeres bizonylat-kibocsátás (ti. az előlegszámlát követően egy ún. nullás végszámla kibocsátása), hanem csupán a 100 százalék előleg átvételét, jóváírását kísérő – az előzőek szerint ismertetett adatokkal történő – számla kiállítására kerül sor.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi, ún. egybizonylatos megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési időpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az előlegszámlán az ügylet teljesítési időpontjának feltüntetése, és így az áfatörvény 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges. Ilyenkor csak az a) pontban leírt megoldás (ti. előlegszámla készítése a teljes ellenértékről és ezt követően a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.” [Nemzeti Adó- és Vámhivatal Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3527733617; AVÉ 2013/5.]

Azaz a gyakorlatban elfogadott az a megoldás, amely során a teljesítésre kötelezett előlegbekérő számviteli bizonylatot követően már csak egyetlen számlát állít ki az ügyletről. Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy egyes esetekben (különösen devizában kiállított számláknál, vagy méginkább olyankor, amikor a felek devizához kötötték a forintban megállapított ellenértéket) az elszámolás nem feltétlenül valósítható meg egy lépésben, hiszen az előlegbekérő kiállításakor az adóalany nem tudja a számla kibocsátásakori árfolyamot, amely befolyásolhatja az ellenértéket. Érdemes megemlíteni, hogy a devizában kiállított számlák átváltási szabályai nem változtak; továbbra is a számla kiállításának időpontja fogja meghatározni az áfa-fizetési kötelezettséget (annak ellenére, hogy esetenként már a teljesítés időpontját követően kerül sor a számla kibocsátására).

Kérdésként merül fel még az előrefizetés és az előleg megkülönböztetése. Amennyiben az előre történt fizetést (előrefizetést) a teljesítést megelőzően átvett előlegként kellene tekinteni, akkor igen kellemetlen helyzetbe kerülhet a teljesítésre kötelezett fél, ha a vevője – akár pár nappal is – előre fizeti a megállapodott ellenértéket. Ugyanakkor az irányadó jogértelmezési gyakorlat azt erősíti meg, hogy nem tekinthető előlegfizetésnek az az eset, amikor az ügyletben részes fél saját döntése alapján előre fizet, amennyiben a felek viszont erről megállapodnak, az már szerződésmódosításnak tekinthető, tehát ilyen esetekben valóban fűzhető adózási következmény az előrefizetéshez.

Az alábbi táblázat foglalja össze a 2014. július 1-jén hatályba lépő jogszabály által rendezett eseteket, az irányadó bizonylatolási módszert és azokat a kérdéseket–észrevételeket, amelyek még a jogszabály hatálybalépése előtt megerősítésre, illetve rendezésre szorulnak.

elszámolási időszak előlegbekérő / számla fizetési esedékesség (tényleges fizetés) bizonylatolási módszer javaslatok , kérdések, észrevételek
augusztus 1–31. július júliusban (1) előlegbekérő

(2) előlegszámla (amikor beérkezik az előleg összege)

(3) végszámla (amikor a teljesítés megvalósul)

A 2013/24. adózási kérdés alapján az előlegszámla és a végszámla egy számlában is megjelenhet:

„a kibocsátott előleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor”.

augusztus 1–31. július augusztusban előleg Kérdés, hogy szükséges-e előlegszámla, ha az áfa-bevallási időszakban van az esedékesség, a teljesítést ebben az esetben a napok határozzák-e meg vagy az áfa-bevallási időszak.
augusztus 1–31. július szeptemberben vagy azt követően számla A számla kerül kiállításra júliusban, amelyben a teljesítés augusztus 31-e, és a fizetési esedékesség szeptember.

Itt merül fel kérdésként az, hogy szükséges-e bizonylat-helyesbítés, ha esetleg mégis a teljesítést megelőzően fizet az ügyfél (lásd fentebb).

augusztus 1–31. augusztus augusztusban előleg (kivéve ha pontosan 31-én utal) Kérdésként merül fel, hogy szükséges-e előlegszámla, ha az áfa-bevallási időszakban van az esedékesség.
augusztus 1–31. augusztus szeptemberben vagy azt követően számla (amennyiben a teljesítést megelőzően kiállításra kerülhet) Itt jogértelmezési kérdés nem merülhet fel (legfeljebb az előrefizetés és előlegfizetés értelmezésében), de áfa-finanszírozási költséggel érdemes számolni az ügyletet teljesítő adóalany oldalán.
augusztus 1–31. szeptember szeptemberben vagy azt követően számla Lásd fentebb.

 

2.     Egyéb szabályok

a.      Számlázás–nyugtaadás

Az elektronikus számlázással kapcsolatos szabályok „liberalizálódása” a nyugtaadására is irányadóvá váltak. Mielőtt megvizsgálnánk, mit jelent az új rendelkezés, érdemes egy pár szót ejteni az elektronikus számlázásról. Az áfatörvény 2013-tól nemcsak az elektronikus úton, hanem a papír alapon kiállított számlák vonatkozásban is rögzítette, hogy a megőrzésre irányadó időszak végéig biztosítani kell a számla (i) eredetének hitelességét, (ii) adattartamának sértetlenségét (iii) és olvashatóságát. A jogszabály rögzíti, hogy ezen követelménynek bármely olyan (iv) üzleti ellenőrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít. A szabály leszögezi, hogy a számlázásra vonatkozóan bármilyen formátum alkalmazható, ha az megfelel a feltételeknek, ezt követően pedig két olyan formátumot említ, amely a korábbi szabályozásban is szerepel: (i) a minősített elektronikus aláírással ellátott számlát, illetve (ii) az EDI-rendszerben kiállított számlát.

Kijelenthetjük ugyanakkor, hogy az elektronikus számlázás látszólagos liberális szabályozása nem igazán érte el a célját, Magyarországon így sem terjedt el az elektronikus számlázás. Ennek elsődleges oka a számlabefogadóra vonatkozó archiválási és kontírozási szabályok nehézkes alkalmazhatósága. Ugyanakkor – mivel itt a bizonylatot befogadó fél nem alapoz áfa-levonási jogot az ügyletre – az elektronikus nyugták vonatkozásában jóval nagyobb penetrációval lehet számolni. Nyilván a nyugta kibocsátására vonatkozó szabályoknak továbbra is meg kell felelni, amelyek szerint nyugtát abban az esetben kell kibocsátani, ha az ellenértéket legkésőbb a teljesítés napjáig kiegyenlítik, és a vevő (szolgáltatást megrendelő) a számla kibocsátását nem kéri.

A nyugtaadással kapcsolatosan 2014. január 1-jétől életbe lép egy egyszerűsítés is, amely főként a színház- és mozijegyekre vagy a közlekedési menetjegyekre vonatkozik. Abban az esetben, ha magán a nyugtán (jegyen) megjelenik, hogy az mely időpontban jogosítja a vásárlót az adott szolgáltatásnyújtás igénybevételére, a nyugtán nem szükséges szerepeltetni a nyugta kibocsátásának keltét.

A számlázással kapcsolatban két pontosító jellegű szabályt érdemes még megemlíteni. Az egyik a több tagállamban telephellyel rendelkező adóalanyokra vonatkozó számlázási szabályokra vonatkozik. Ezen rendelkezés kimondja, hogy a teljesítésre kötelezettnek akkor sem kell a magyar szabályokat alkalmaznia, ha Magyarországon letelepedett ugyan, de a teljesítéssel nem az adott (magyar) telephelye a legközvetlenebbül érintett. A másik számlázással kapcsolatos szabály a számlák egységesítésére vonatkozó közösségi szabályok sorába illeszkedik. Ezen rendelkezés az egyszerűsített számla vonatkozásában írja elő kötelező adattartalomként a „fordított adózás” feltüntetését az egyszerűsített számlán, amennyiben a bizonylat kiállításának alapjául szolgáló ügylet a fordított adózás alá esik.

b.      Áfa-raktár

Nem az áfatörvény módosításával, hanem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény változtatásával vezetett be egy jelentős adminisztrációs enyhítést az áfa-rendszerbe a jogalkotó. Az áfa-raktárra vonatkozó szabályok szerint adómentességet élvez az az értékesítés, Közösségen belüli beszerzés, amely áfa-raktárba történő beraktározással jár, vagy az áfa-raktáron belüli értékesítés. Ugyanakkor, mivel az áfa-raktár Magyarország területén található, így az áfa-raktárban megvalósuló értékesítések teljesítési helye is Magyarország, érdekes kérdéseket vetett fel az, amikor külföldi adóalanyok értékesítettek áfa-raktárban tárolt termékeket. Elvileg ezen adóalanyok magyar áfa-regisztrációra voltak kötelezettek, csakis azért, hogy adómentes értékesítéseikről nyújtsanak be áfa-bevallást. Ezen felesleges adminisztrációs terhet törölte el 2014. január 1-jétől a jogalkotó. Fontos megemlíteni, hogy az áfa-raktár üzemeltetőjének továbbra is rendelkeznie kell az értékesítési láncolat igazolásával, de a jogszabályi változások következtében az igazolás a gyakorlatban már jogosan tartalmazhat külföldi adóalanyokat is.

c.       Fordított adózás

Az ingatlanokkal kapcsolatosan fordított adózás alá esnek azon építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősülő szolgáltatások, amelyek ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányulnak, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedélyköteles. Erről a tényről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. 2014. január 1-jétől a fordított adózás alá esnek a fenti feltételeknek megfelelő azon szolgáltatások is, amelyek építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötöttek.

A másik fordított adózást érintő szabályozás egy derogáció-meghosszabbítás: az uniós szabályoknak megfelelően az áfatörvényben 2019. január 1-jéig fennmaradhat a gabonaszektorban a fordított adózás.

d.      Kedvezményes adómérték

A mezőgazdasági szektort érintő változás még, hogy kedvezményes adómérték alá esik az élő- és félsertés adókulcsa, ezen értékesítések 27% helyett 5% adókulccsal adóznak.