ÁFA + Számlázás 2014 (2)

Dr. Kelemen László áfa és számlázás , , , , , ,

Kétrészes sorozatunk első cikkében az időszakos elszámolásra vonatkozó szabályokat felülíró módosítást, valamint az egyéb változásokat – számlázás és nyugtaadás, áfa-raktár, fordított adózás, kedvezményes adómérték – ismertettük. A mostani írásban az adóalap-korrekcióról, a tárgyi eszközökről és az export adómentességben beálló változásokról ejtünk szót.

Szerző: Dr. Kelemen László - adószakértő, partner, ATA Solution
Számlázási segédlet a könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadási szolgáltatások 2015. július 1-je utáni számlázásához (szakkönyv), szerző
Időszaki elszámolású (folyamatosan teljesített) ügyletek számlázási szabályai 2016 (szakkönyv), szerző
Előadó (Áfa, Számlázás, Időszaki elszámolás)

1.     Utólagos adóalap-korrekciók pontosítása

A 2008-ban hatályba lépett áfatörvény szakított a régi szemléletével, amely egyszerűen oldotta meg azt a kérdést, melyik időszakban kell elszámolni az utólagosan elvégzett korrekciók miatt a fizetendő adót csökkentő tételeket. Ha egy ügylet tekintetében (bármely oknál fogva) később adófizetési kötelezettséget csökkentő helyesbítésre volt szükség, az adóalany a tárgyidőszakban tudta elszámolni ezt az összeget mint fizetendő adóját csökkentő tételt.

2008-tól ugyanakkor csakis egyes (sokszor nehezen értelmezhető, nehezen megfogható) esetekben engedte meg a jogszabály a tárgyidőszaki (értsd: azon időszaki, amikor a számlát helyesbítő okmány a jogosult rendelkezésére áll) elszámolást. Ezért felmerülhetett, hogy ilyen esetekben (pl. lízingügylet meghiúsulásakor) a számlát helyesbítő adóalany önellenőrzésre volt kötelezett, ha el szerette volna számolni a fizetendő adó csökkentését. 2014-ig gyakorlatilag minden évben történtek pontosítások és kiegészítések ahhoz a listához, amely az utólagos korrekciók elszámolásáról rendelkezett.

2014. január 1-jétől viszont jelentősen módosult az adófizetési kötelezettség önellenőrzés nélküli utólagos csökkentésére vonatkozó szabályozás. A módosítás két irányú (egyrészt tartalmi, másrészt formai jellegű). A tartalmi jellegű módosítás az adóalap utólagos csökkenését érinti. A jogszabály itt azokat az eseteket szabályozza, amelyekben a felek közötti jogviszonyban utólag változás állt be, és ennek köszönhetően csökken az adó alapja. Itt érdemi jellegű módosítás, hogy a korábbi kazuisztikus és nehezen értelmezhető felsorolás helyett sokkal általánosabb jelleggel határozza meg a jogszabály azokat az eseteket, amikor lehetséges az utólagos adóalap-csökkenés elszámolása. Az új szabályok szerint ilyen esetek az utólagos szerződésmódosítás vagy az ügylet meghiúsulásának esetei (a zárt végű lízingügylet meghiúsulása külön kiemelésre kerül a jogszabályban), emellett a jogszabály szabályozási körébe tartozik az utólagos árengedménnyel kapcsolatos adóalap-csökkenés esetei, illetve új szabályként a folyamatos teljesítésű vagy időszakos elszámolású [az Áfa tv. 58. §-a alá tartozó] ügyletekben történő korrekciók.

Az utólagos szerződésmódosítás vagy megszűnés esetén az adóalap azzal a feltétellel alkalmazható, ha részben vagy egészben az előleg és/vagy az ellenérték visszajár a vevőnek, megrendelőnek. Ezen eseteken túl az Áfa tv. 77. § (2) bekezdése három esetet nevesít. (1) A zárt végű lízingügylet utólagos meghiúsulásának esete, (2) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik, illetve új szabályként (3) az Áfa tv. 58. §-a szerinti ügyletek esetében visszatérítik azt az összeget, amellyel az elszámolási időszak egésze tekintetében megfizetett vagy megfizetendő összeg meghaladja az erre az elszámolási időszakra vonatkozó ellenértéket. Ezen szabály tehát új, a 2014. január 1-je előtt hatályos rendelkezések között nem szerepelt, 2014-től viszont egyértelműen kezeli azokat az eseteket, amikor folyamatos teljesítésű ügyletek esetén például az éves elszámolásnál derül ki, hogy a szolgáltatást igénybe vevő fél ténylegesen több ellenértéket fizetett. Nemcsak az egyes közüzemi (óraleolvasáshoz kötött) szolgáltatások tartozhatnak ezen szabály alá, hanem az anyavállalatokkal kötött transzferár-megállapodások is, ahol az éves elszámolás során derülnek ki a korrekciós igények. A rendelkezés jogszabályba iktatása rendkívül előremutató és már egy évek óta húzódó jogértelmezési bizonytalanságot kezel.

Az utólagos árengedmény (amennyiben a jogszabály szigorú feltételeinek megfelelően került megállapításra) 2014. január 1-je előtt is adóalap-csökkentő tétel volt, az ezzel kapcsolatos szabályozás annyiban változott, hogy belekerült az a kitétel, hogy „a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül” adott árengedmény tekinthető adóalap-csökkentő árengedménynek. Fontos látni azt az összefüggést, hogy az Áfa tv. 77. § (1) bekezdésében szerepel, hogy a szerződésmódosuláskor vagy megszűnéskor is működik az adóalap-csökkenés, ezáltal úgy tűnik, hogy a jogszabály élesen elkülöníti az árengedményt az utólagos szerződésmódosítással történt ellenérték-csökkentéstől.

A fentiek mellett 2014. január 1-jétől új szabállyal egészült ki az adóalap-csökkentési esetek köre, amely olyan esetre tartalmaz adóalap-csökkentési lehetőséget, amikor az adóalany vásárlásösztönzési céllal pénzt térít vissza olyan személynek, aki/amely közvetlenül nem az adóalanytól szerezte be a kedvezményezett terméket vagy szolgáltatást (részletesen lásd következő alcím alatt).

A fenti tartalmi változásokon túl formai jellegű változás, hogy az adóalap utólagos csökkenésének elszámolására vonatkozó szabályok, amelyeket 2014. január 1-jéig a jogszabály 78. §-a tartalmazott, átkerültek az adminisztrációs kötelezettséget szabályozó adó megállapításáról rendelkező fejezetbe. Mindenképpen üdvözlendő ez a formai-strukturális változtatás, hiszen a korábbi szabályozáshoz képest az adminisztrációra vonatkozó rendelkezések immár egy helyen, egy csoportban lesznek megtalálhatók.

Mint fentebb említettem, az adóalap utólagos csökkenésének esetein túl természetesen vannak további esetek is, amikor indokolt az adóalap és/vagy az adó utólagos csökkentése. Például az adóalap utólagos csökkenésének esetei nem szabályozzák azt, amikor az adóalany helytelenül állapította meg az ellenértéket, az adóalapot vagy az adómértéket, vagy helytelenül nem alkalmazta az adómentességet, ezáltal saját hátrányára tévedve az ügyletre vonatkozóan elvártnál több adót fizetett.

Az Áfa tv. 153/B §-a szerinti szabályok ezen eseteket is lefedik, azaz nemcsak az adóalap utólagos csökkenésének törvényben szabályozott eseteiben, hanem gyakorlatilag generális szabályként minden olyan esetben, amikor az adóalany által korábban megállapított és bevallott adóalap vagy az adóalany által korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó csökken, az adóalany a különbözetet – ha az a fizetendő adót érinti a fizetendő adót csökkentő tételként – legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben (a) az eredeti számlát érvénytelenítő vagy azt módosító számlát a jogosult részére rendelkezésére bocsátja, (b) a jogosultnak az ellenértéket, az előleget vagy a betétdíjat visszatéríti, (c) a jogosultnak a pénzt visszatérítik a speciális promóciósémában, (d) az export értékesítés utólagos adómentessége érvényesítése során, amikor a hatósági igazolás a harmadik országba való kiléptetésről az adóalany rendelkezésére áll, a módosító számlát pedig az adóalany átadta a jogosultnak.

Az Áfa tv. új 153/C §-ában foglalt rendelkezések gyakorlatilag a 2013-ban hatályos 132. §-ban foglaltakat emelik át az adminisztrációs kötelezettségről rendelkező szabályok közé.

2.     Promócióséma adóalap-csökkentő lehetőségének meghatározása

A 2014-ben hatályba lépett speciális adóalap-csökkentési lehetőség vizsgálatához tekintsük át röviden a módosítás alapját képező Európai Bírósági ítéletet. Az Elida Gibbs C–317/94. esetben a bíróság úgy rendelkezett, hogy ha a gyártó engedményre jogosító kupont (money-off coupon) bocsát ki, amely a gyártó által vagy annak költségére elszámolható az értékesítés során, ha a gyártó egy vásárlásösztönző promóció során potenciális vásárlók részére kupont bocsát ki, amelyet a vevők a vásárláskoregyes termékek beszerzésére beválthatnak, a gyártó viszont az eredeti áron értékesítette a kereskedőnek a terméket, és a kereskedő a kupont a vásárláskor a vevő által fizetett ellenértékbe beszámítja, majd azt a gyártónak átadja, aki azt a részére megtéríti, akkor a gyártónál az adó alapja az eredeti értékesítési ár csökkentve a kereskedő felé történő visszatérítéssel. Ez abban az esetben is igaz, ha nem közvetlenül a kereskedő részére történik a gyártó általi értékesítés, hanem nagykereskedőn keresztül jut el a termék a kereskedőhöz.

Abban az esetben amikor egy promóció során a kereskedő részére eredeti értékesítési áron értékesíti a terméket a gyártó, de készpénz-visszatérítésre jogosító kupont (cash-back coupon) csatol egyes termékeihez, amelyek arra jogosítják a vevőt, hogy a kereskedőnél vásárolt termékekhez kapcsolt kupont a gyártónál beváltsa, és a gyártó visszafizesse részére a kupon értékét, akkor a gyártónál az adó alapja az eredeti értékesítési ár csökkentve a beváltott kuponok értékével. Ez abban az esetben is igaz, ha nem közvetlenül a kereskedő részére történik a gyártó általi értékesítés, hanem nagykereskedőn keresztül jut el a termék a kereskedőhöz.

Az ítéletekből levezethető tehát az az alapelv, hogy az adóalap csökkenthető, ha a gyártó promóciós kampány keretében árengedményt ad (akár kupon formájában is). Ezt az elvet, azon belül is a cash-back coupon esetét emelte be az áfatörvénybe a jogalkotó 2014-től. A szabályozás absztrakciós szintje ugyanakkor – véleményem szerint – kétségesnek tekinthető, hiszen a promóciók számos, gyakorlatban alkalmazott esete közül csakis egyet szabályoz, olyat, amely a magyar gyakorlatban elenyészőnek mondható, ráadásul olyan korlátozásokkal és adminisztrációs elvárásokkal, amely a promóció megvalósíthatóságát erősen kétségessé teszi.

A fenti bevezetést követően tekintsük át a preferált promóciós séma működését. Mint a fenti bírósági esetben foglalt séma, a jogszabályi is egy (legalább) háromszereplős konstrukciót feltételez, amelynek során az értékesítő vásárlásösztönzési célból az üzletpolitikájában rögzített módon pénzt térít vissza olyan (adóalany vagy nem adóalany) vevő részére, aki az adóalany által gyártott/forgalmazott terméket vagy szolgáltatást nem az adóalanytól szerzi be vagy veszi igénybe. Amennyiben a promóciós séma megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, a promóciót alkalmazó adóalany utólag csökkentheti adóalapját.

A jogszabály szerint a preferált promóció fogalmának tartalmi elemei tehát:

  1. a promóció csakis utólagos lehet, mivel csak a termék/szolgáltatás teljesítését követően adható;
  2. az eredeti értékesítő üzletpolitikájában részletesen rögzítettek szerint működtethető;
  3. a promóciónak vásárlásösztönzési célt kell szolgálnia;
  4. csakis pénzvisszatérítésre alkalmazható;
  5. a pénzt az a vevő, szolgáltatás-megrendelő kapja vissza, aki a terméket/szolgáltatást nem az adott adóalanytól szerezte be.

Azaz abban az esetben érhető el az utólagos adóalap-csökkentés, ha a fogalom összes feltétele megvalósul. Ezen túl egyéb feltételek is vonatkoznak az utólagos adóalap-csökkenésre:

  • csakis belföldi adóköteles ügylet jogosíthatja a pénzvisszatérítésre a vevőt;
  • jogszabályi előírás hogy „a visszatérítendő összeg kisebb, mint a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet mennyiségi adatának és az adott vásárlásösztönzési program keretében, bármely adóalap-csökkentésre jogosító ügylet vonatkozásában az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás legalacsonyabb, adóval növelt egységárának szorzataként adódó összeg” (ezen rendelkezés értelmezése a gyakorlatban még kialakításra vár, de úgy tűnik, hogy a jogalkotó a visszatérítendő összeg tekintetében az eredeti értékesítéshez kapcsolódó korlátot határoz meg).

A korlátozásokon túl szigorú bizonylatolási és elszámolási szabályokat is rögzít az áfatörvény. Annak érdekében, hogy az adóalany élhessen az adóalap-csökkentés lehetőségével, egyrészt (1) rendelkeznie kell a vevő, pénzvisszatérítésre jogosult felé kiállított számla másolatával (amely igazolja, hogy a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet belföldi adóköteles ügylet volt), másrészt (2) rendelkeznie kell a pénz átutalásáról, kifizetéséről szóló bizonylattal, amely tartalmazza: (a) a pénzvisszatérítésre jogosult nevét, lakcímét és – adóalany esetén – adószámát, (b) a pénzvisszatérítésre jogosult nyilatkozata alapján az adólevonási jogára vonatkozó tájékoztatást az adott ügylet vonatkozásában.

Az adóalap-csökkentést a promóciót működtető adóalany abban a bevallásban veheti figyelembe, amikor a visszatérítés ténylegesen megvalósul (megtörténik az utalás vagy a kifizetés). Ezen felül a jogosultnak is korrigálni kell az adóbevallását, ha a termék, a szolgáltatás beszerzésének vonatkozásában (legalább részben) élt adólevonási jogával.

3.     Tárgyi eszközökkel, vagyoni értékű jogokkal kapcsolatos szabályok

A tárgyi eszközök áfa-beli fogalma és forgalmi adózási kezelése sem 2008 előtt, sem 2008 után nem teljesen egyezett meg a tárgyi eszközök számviteli fogalmával, illetve az azok vonatkozásában kialakított számviteli kezeléssel. 2014. január 1-jétől ugyanakkor egy újabb lépéssel közeledett a két jogszabály által alkalmazott tárgyi eszköz fogalom, mivel 2014 előtt az áfatörvény kizárólag a termékeket kezelte tárgyi eszközként, 2014-től azonban a vagyoni értékű jogokra – bár a fogalmak szerint továbbra sem tekintendők tárgyi eszköznek –ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint a tárgyi eszközökre. Az áfatörvény szerint„tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását”. [Áfa tv. 259. § 21. pont]

Az utólagos figyeléssel kapcsolatos számítási szabályok nem változtak, azaz főszabály szerint az adóalany köteles a tárgyi eszközei vonatkozásában a rendeltetésszerű használatbavételétől számítva (5 évig, ingatlan esetén 20 évig) figyelemmel kísérni, hogy a tárgyi eszköz használatában következett-e be olyan módosulás, amely az eszköz beszerzése vagy saját vállalkozásban megvalósított beruházás során előzetesen felszámított adólevonási jogát utólag módosítja. A figyelési időszakon belül a levont adó helyesbítését csakis akkor kell elvégezni, amikor a teljes évben az adóalany használatában volt a tárgyi eszköz (értsd január 1. napján már, december 31-én még az adóalany használatában volt az eszköz). A kiigazítás bázisa pedig a ténylegesen levont adó, amelyet (ha az adóalany arányosításra kötelezett), akkor az eszköz beszerzésekor ténylegesen levont adót nem a beszerzés adó-megállapítási időszakában (hónapjában vagy negyedévében) irányadó arányszám, hanem a beszerzés évére vonatkozó végleges arányszám határozza meg. Az arányosítás, illetve a tárgyi eszköz felülvizsgálata során tehát ezt az arányszámot kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a tárgyi eszközök beszerzésére vonatkozóan levonható adót az arányosítás általános szabályai szerint vagy előző évi arányszám alkalmazásával tárgyévi felülvizsgálattal, vagy éven belüli göngyölítéssel szükséges meghatározni.

Ami 2014-től változott, az az, hogy immár a vagyoni értékű jogokra is hasonló szabályok vonatkoznak. Ha a vagyoni értékű jog ingatlanhoz kapcsolódik, a figyelési időszak 240 hónap, ha pedig nem kapcsolódik ingatlanhoz, akkor 60 hónap. A szabály alkalmazása kötelező azon vagyoni értékű jog esetében, amelynek beszerzésére 2013. december 31-ét követően került sor, de a hatályba léptető rendelkezés szerint az adóalany ugyanakkor jogosult arra, hogy a korábban beszerzett vagyoni értékű jog esetében is alkalmazza e szabályt. Ez esetben ugyanakkor erre irányuló döntését köteles az adónyilvántartásában megfelelően rögzíteni, és a jogszabály erre az esetre pótlékmentes önellenőrzés lehetőségét is biztosítja.

Mivel a tárgyi eszköz figyelése az aktiválástól számítódik, így az apportként, jogutódlással, vagy üzletág-átadással a „jogutódra” átszálló tárgyi eszközök esetén megmarad az eredeti használatbavételi időpont, azaz nem szakad meg, nem indul újra a figyelési időszak. Ugyanakkor, ha a tranzakció (átalakulás, üzletág-átadás, apportálás) év közben valósul meg, úgy – mivel a tárgyi eszköz figyelés legkisebb időtartama a jogszabály szerint naptári év (lásd fentebb) – speciális rendelkezések hatálybaléptetése vált szükségessé. Ilyen esetekben (év közbeni tranzakciónál) az eredeti és az új tulajdonosnál is el kell végezni a számítást, és szükség esetén a korrekciót, természetesen időarányos módon. Kérdéses még, hogy ilyen év közbeni tranzakcióval ténylegesen lerövidül-e a figyelési időszak egy évvel (hiszen a tranzakció évében kétszer kellett elvégezni az arányosítást), de ezen értelmezési kérdés megoldása a jogalkalmazásra vár.

4.     Export adómentességgel kapcsolatos szabályok

Főszabály szerint az a termékértékesítés élvezhet adómentességet (export, azaz a Közösség területén kívülre történő értékesítés miatt), amely a termék értékesítésétől (a teljesítés napjától) számított 90 napon belül elhagyta az Európai Unió területét. Ehhez a főszabályhoz iktatott be egy kisegítő jellegű szabályt a jogalkotó 2014. január 1-jétől, amely szerint utólag is lehet igazolni az adómentességet, ha a termék 360 napon belül elhagyja a Közösség területét. Az adott, utólagos adómentesség-igazolás azt feltételezi, hogy mivel az adómentesség feltételei az értékesítéskor nem álltak fenn, ezáltal a termékértékesítést az adóalany áfa-köteles ügyletként kezelte, azaz (1) bevallotta a forgalmi adót, és (2) az értékesítésről áfa-köteles számlát állított ki. A kisegítő szabály alapján az adóalany jogosult az export-termékértékesítésére vonatkozóan korábban fizetendő adóval megegyező összegben csökkenteni fizetendő adóját. Ennek feltétele az ügylet teljesítését tanúsító számla megfelelő módosítása.

Érdekes szempont, hogy az export adómentesség vonatkozásában kiállított számla is egy jövőbeli ténytől, azaz a termék kiszállításától teszi függővé az adómentesség alkalmazását, ezáltal sok esetben (különösen akkor, hogy ha nem a megszokott üzleti partnerek részére történik az értékesítés) az értékesítés során az adóalanyok úgy járnak el, hogy vagy (1) adóköteles számlát állítanak ki, vagy (2) adómentes számla kiállítása mellett óvadékként bekérik az áfa összegét is az ügyfelüktől.

Az (1)-es esetben, amennyiben az ügyfél igazolni tudja a termék kiszállítását a megadott határidőn belül, a magyar adóalany helyesbítheti a számláját, és ha egy adó-megállapítási időszakban történik a belföldi értékesítésről kiállított számla és az exportszámla kiállítása, úgy már eleve adómentesen vallhatja be az értékesítést, amennyiben ez külön időszakban történt, akkor pedig visszaigényelheti a befizetett áfa összegét. Erre a 2014-ben hatályba lépett 153/B § értelmében abban az időszakban van lehetősége, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számlát vagy az azt módosító számlát a jogosult személyes rendelkezésére bocsátja.

A (2) megoldásnál (azaz, amikor csak biztosítékként kérte be az áfa összegét az adóalany), amennyiben az értékesítő visszakapja a kiléptetési igazolásokat, akkor – a biztosíték visszatérítésén túl – nincs több tennivalója, ha viszont eltelik a törvényi határidő, úgy mindenképpen érdemes az adómentes értékesítésről kiállított számlát helyesbíteni, és az adómentes értékesítést tartalmazó bevallást önellenőrizni. Ez esetben a biztosíték fedezetet nyújthat a pótlólagos áfa-fizetésre, de mindenképpen figyelembe kell venni az önellenőrzésipótlék-fizetési kötelezettséget is.

Fontos, hogy ha a termék kiszállítása 90 napon belül megvalósul, akkor nem az új szabályok szerinti utólagos áfa-visszaigénylés, hanem a mentesség szabálya érvényesül, hiszen a 98. § (5) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy csakis akkor lehet alkalmazni az ügylet áfájának fizetendő adóból való csökkentésének elszámolását, ha a 90 napon belüli kiszállítás feltétele nem valósult meg. Ha tehát a termék 90 napon belül kiszállításra kerül, akkor csakis az adómentesség alkalmazására van lehetőség.

Érdekes kérdés, hogyan kell azt kezelni, ha már az értékesítéskor bizonyos a kiszállítás (például azért mert az értékesítő végzi), de az is bizonyos, hogy arra csak 90 napon túl (de 360 napon belül) fog sor kerülni. Ezen esetekben érvelhetünk amellett, hogy a jogalkotó célja nyilvánvalóan ezen ügyletek mentesítése volt a kisegítő szabály alkalmazásával, ugyanakkor – tekintve a hatályos rendelkezések szóhasználatát – ezen ügylet nem élvezhet adómentességet (a 90 napos korlát miatt), és az utólagos fizetendőadó-csökkenéssel történő elszámolás sem alkalmazható, mert az ügyletben nem történt adófizetés.

Fontos még azt is megemlíteni, hogy az idézett jogszabályhely szerint az export adómentesség összes egyéb feltételeinek továbbra is fenn kell állni, azaz (1) az említett határidőn belül (90, illetve 360 napon belül) az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást, valamint (2) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását

  • az értékesítő maga vagy – javára – más végzi;
  • egyéb feltételek szerint a beszerző maga vagy – javára – más végzi.

Fontos rávilágítani a fuvarozó személyével kapcsolatos kérdésekre, amelyek a láncügyletekkel kapcsolatban válnak különösen érdekessé. Az Áfa tv. 27. §-a rendelkezik a láncügyletek speciális kezeléséről. Láncügyletnek minősül, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el. A láncügylet rendelkezései a teljesítési helyre vonatkozó szabályokon keresztül határozzák meg az adómentesség alkalmazásának lehetőségét azzal, hogy ezen rendelkezések szerint az az értékesítés élvezhet adómentességet, amelyhez a fuvarozás kapcsolódik. Ez az exportügyletek vonatkozásában is fontos szempont: ha a magyar értékesítő indiai partnerének adja el a terméket, de végül egy (feltételezhetően az indiai vevővel kapcsolatban álló) kínai vevő által megbízott fuvarozó viszi el a terméket (Kínába), az export adómentesség a magyar értékesítő részéről még akkor sem alkalmazható, ha a termék harmadik országba történő kiléptetését igazolni tudja (egyrészt nem az értékesítő vagy a beszerző intézte a fuvarozást, másrészt pedig a láncügylet szabályai szerint az adómentességgel érintett ügylet az indiai és a kínai közötti értékesítés élvezhetett volna adómentességet). Rendkívül fontos tehát a láncügyletekkel kapcsolatos szabályok figyelembevétele az exportértékesítések vonatkozásában is.