2021. július 1-jétől a 2006/112/EK irányelv (Héa-irányelv) és a magyar áfatörvény több olyan módosítása is alkalmazandó lesz, amely érinti a határokon átnyúló, vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) e-kereskedelmi tevékenységekre vonatkozó áfaszabályokat. A Tanács ezeket a szabályokat 2017 decemberében fogadta el az (EU) 2017/2455 irányelvvel, illetve 2019 novemberében az (EU) 2019/1995 irányelvvel (az e-kereskedelemre vonatkozó héa-irányelvek). Ezeket az irányelveket Magyarország átültette az áfatörvénybe.

A változó áfaszabályokra tekintettel az Európai Bizottság ún. magyarázó rendelkezéseket tette közé. E cikk keretén belül ezeken a magyarázó rendelkezéseken keresztül kerülnek bemutatásra az új áfaszabályok.

A változások különösen a termékek távértékesítésére vonatkozó áfarendszerből és a kis értékű küldemények behozatalából eredő kihívásokra irányulnak, nevezetesen:

• A más tagállamokban tartózkodó végső fogyasztók számára online áruértékesítést végző uniós vállalkozások nyilvántartásba vételének és az áfa elszámolásának a fogyasztó tagállamában kell történnie, amennyiben e vállalkozások értékesítési forgalma meghaladja a távértékesítési küszöbértéket, vagyis a 35 000/100 000 eurót, ami jelentős adminisztratív terhet ró a kereskedőkre, és akadályozza az EU-n belüli online kereskedelem fejlődését.

• Mivel a 22 eurót meg nem haladó kis értékű termékek behozatala mentes az áfa alól, és ez a mentesség visszaélésszerű gyakorlatokhoz vezet, a tagállamok elveszítik adóbevételeik egy részét.

• Mivel a harmadik országokból az uniós fogyasztók számára áruértékesítést végző nem uniós vállalkozások áfamentesen értékesíthetnek az EU-ba, és nem kötelesek adóalanyként regisztrálni, egyértelműen kereskedelmi előnyre tesznek szert az EU-ban letelepedett versenytársaikkal szemben.

A főbb változások a  következők:

• Tekintettel a szűkített egyablakos áfarendszer (MOSS) sikerére, amely lehetővé teszi a távközlési szolgáltatók, a műsorszolgáltatók és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások (TBE) szolgáltatói számára, hogy az adóalanykénti regisztrációjuk szerinti  tagállamban számolják el a más tagállamokban fizetendő áfát, ez a rendszer  kiterjesztésre kerül más B2C-műveletekre, a termékek Közösségen belüli távértékesítésére, valamint bizonyos belföldi termékértékesítésekre, ami az egyablakos ügyintézés bővülését eredményezi.

• A termékek Közösségen belüli távértékesítésére vonatkozó jelenlegi értékhatár eltörlésre kerül, és egy új, uniós szintű, 10 000 euró összegű értékhatár lép a helyébe, amely alatt a TBE-szolgáltatások nyújtása és a termékek Közösségen belüli távértékesítése továbbra is áfaköteles lehet abban a tagállamban, ahol az említett TBE-szolgáltatásokat nyújtó adóalany letelepedett, vagy ahol a szóban forgó termékek a feladás vagy szállítás megkezdésének időpontjában találhatók.

• Különös rendelkezések kerülnek bevezetésre, amelyek értelmében a termékértékesítést online elektronikus felület használatával elősegítő vállalkozás az áfa szempontjából úgy tekintendő, mintha ő kapta volna meg, majd ő maga értékesítette volna a termékeket (a továbbiakban: vélelmezett értékesítő).

• A 22 euró alatti, kis értékű küldemények behozatalára vonatkozó áfamentesség megszűnik, és a harmadik területekről vagy harmadik országokból importált, 150 eurót meg nem haladó valós értékű termékek távértékesítésére új – import egyablakos ügyintézésnek (IOSS) nevezett – különös szabály lép életbe.

• Ha az IOSS-t nem alkalmazzák, úgy a 150 eurót meg nem haladó értékű importált küldemények távértékesítése esetében egyszerűsítésekre kerül sor (különös szabályozás).

• Új nyilvántartási követelmények vonatkoznak azokra a vállalkozásokra, amelyek elektronikus felület használatával megkönnyítik a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, ideértve azokat az eseteket is, amikor az elektronikus felület nem minősül vélelmezett értékesítőnek.

A 2021. évi változások által érintett ügyletek

Az új rendelkezések a következő ügyletekre vonatkoznak:

1. harmadik területekről vagy harmadik országokból importált termékeknek az értékesítők és a vélelmezett értékesítők általi távértékesítése, a jövedékiadó- köteles termékek kivételével;
2. termékeknek az értékesítők vagy vélelmezett értékesítők által a Közösségen belül végzett távértékesítése;
3. a termékek vélelmezett értékesítő általi belföldi értékesítése;
4. az EU-ban nem letelepedett adóalanyok által, vagy az EU-ban letelepedett, de a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok által nem adóalanyok (végső fogyasztók) részére nyújtott szolgáltatások.

A témáról, annak EU-s és azon kívüli hatásairól az Adózás/Számvitel szaklap 2021. áprilisi számában olvashat.