Az elengedett követelés adózási következményei

Horváthné Szabó Beáta szja

A legutóbbi témát, a kölcsönök utáni szja-kötelezettséget folytatva, a jelen bejegyzésben a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelése elengedésének adókövetkezményeit tárgyaljuk.

Szerző: Horváthné Szabó Beáta - adószakértő, könyvvizsgáló

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4. § (1)-(2) bekezdése értelmében jövedelemnek minősül bármilyen vagyoni érték, amelyben a magánszemély részesül, s ez alól a magánszemély javára elengedett követelés összege sem jelent kivételt.

A társaságok működése során leggyakrabban előforduló követelések keletkezhetnek munkabérelőleg folyósításakor, munkáltatói kölcsönnél, hivatali, üzleti utazásra utólagos elszámolásra kiadott összegek elszámolásakor, adó- és járulékkötelezettségek „átvállalásakor”, tanulmányi szerződés megszegésekor vagy osztalékelőleg kifizetésekor. A továbbiakban az ezek elengedése miatti adó- és járulékkötelezettséget vizsgáljuk.

A jövedelem jogcíménél az Szja tv. 2. § (6) bekezdése értelmében a felek (a magánszemély és a kifizető) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerződés körülményeit kell figyelembe venni. Jogviszony hiányában az Szja tv. 28. §-a szerint összevonandó egyéb jövedelem keletkezik.

A követelés elengedése miatt keletkező jövedelmet a magánszemély azon a napon szerzi meg, amelyen a kötelezettsége megszűnt. A jövedelem után a kifizetőt szjaadóelőleg-megállapítási és -levonási kötelezettség terheli, még akkor is, ha az szja-előleg levonása a bevételből nem lehetséges. Az Szja tv. előírja, hogy amennyiben a magánszemély a céggel még munkaviszonyban áll vagy személyesen közreműködő tag, akkor a megállapított adóelőleget köteles megfizetni, s ezt az összeget a magánszeméllyel szemben követelésként nyilvántartásba veszi. Egyszerűbb a kifizető helyzete, amikor a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleg levonása megtörténhet. Ilyen esetben a kifizetőt csak bizonylatkiállítási kötelezettség terheli.

A kifizetőnek az adóköteles bevételről igazolást kell kiállítania, melyen fel kell tüntetni a le nem vont szja-adóelőleg összegét is, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére.

Az a magánszemély, akitől nem volt lehetséges az adóelőleg levonása, a jövedelem szerzését követően, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell, hogy az adóelőleget megfizesse. Ellenkező esetben az adóhatóság késedelmi pótlékot állapíthat meg a késedelmesen megfizetett adóelőleg után. Ez alól kivételt jelent, ha az adóelőleg összege az adóév elejétől összesítve, vagy egyébként a negyedévben a fizetendő összeg nem haladja meg a tízezer forintot [Szja tv. 46. § (6)–(9) bekezdése].

A foglalkoztatónak (illetve a volt foglalkoztatónak) meg kell állapítania a biztosítottat terhelő járulékokat, melyek összegét a 08-as adóbevallásban is fel kell tüntetni. A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba. [Tbj. 50. § (5)]

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) értelmében az elengedett követelés összege után a foglalkoztatónak 17,5% szocho-kötelezettsége is keletkezik. E kötelezettsége független attól, hogy a követelés elengedésére a munkaviszonyban folytatott tevékenységére tekintettel kerül sor vagy jogviszony hiányában egyéb jövedelem jogcímen keletkezik a jövedelem.

Az szja-előleg alapja után a kifizetőt a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szakhoz tv.) alapján 1,5% szakképzési hozzájárulási kötelezettség terheli abban az esetben, ha a kifizetés, juttatás az önálló vagy a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek kategóriájába tartozik. Az egyéb jövedelem után nem kell szakho-t fizetni.

A magánszemély munkáltató felé fennálló tartozásának elengedése személyi jellegű kifizetésnek minősül. A társasági adóalap megállapításakor az elengedett követelés összege a társasági adóalapot növelő jogcímnek minősül a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján, amely szerint az adóalapot meg kell növelni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés összegével, kivéve, ha elengedése magánszemély javára történik.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) szerint az ajándékozási illeték tárgyát képezi a vagyoni értékű jog ingyenes átengedése [Itv. 11. § (1) bekezdés c) pont]. Magánszeméllyel szemben fennálló követelés elengedésekor illetéket nem kell fizetni, mivel ez a jogügylet mentes az illetékkötelezettség alól, ha a juttatót vagy az ajándékban részesülő magánszemélyt szja-, tb- vagy szocho-fizetési kötelezettség terheli.

Amennyiben a téma felkeltette érdeklődését, további részletekkel szolgál az Adózás/Számvitel című folyóirat 2020. januári száma.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL – A szakma lapja

Színes A/4-es papír alapú, nyomtatott vagy elektronikus, PDF-formátum.
40 oldal. Havi megjelenés, éves előfizetés.
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
ISSN szám: 2631-102X