Az önkéntes pénztári befizetések adózási szabályai 2019-ben

Karácsony Imréné adózás, szja

A 2018. november 13-án elfogadott T/2931. számú törvénycsomag jelentős változásokat hozott az önkéntes kölcsönös pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás, adomány, illetve a célzott szolgáltatás címén történő befizetések adózási feltételeiben. Bejegyzésünkben ezeket a változásokat ismertetjük.

Szerző: Karácsony Imréné - partner, TMC First
Könyvelők Lapja (folyóirat), időszakos szerző
Cafetéria 2016 (szakkönyv), társszerző

Munkáltatói hozzájárulás, támogatói adomány

A törvény szerint a munkáltatói hozzájárulás mellett a támogatói adomány is a befizető és a magánszemély között fennálló jogviszonyból származó jövedelem, ha a befizető és a magánszemély között nem áll fenn jogviszony, akkor egyéb jövedelem lesz [Szja tv. 28. § (1) bekezdés fb) alpontja].

Fontos szabály, hogy az adókötelezettség nem a magánszemély egyéni számlájára történő jóváíráskor, hanem a befizetéskor keletkezik [Szja tv. 9. § (2) bekezdés f) pont]. Bevételként a hozzájárulás, adomány forrásául szolgáló összeget kell figyelembe venni, amelyből a megállapított jövedelem után a tagot terhelő közterheket a befizetést megelőzően le kell vonni, illetve a befizetőt terhelő közterheket (szocho, illetve szocho és szakképzési hozzájárulás) meg kell fizetni [Szja tv. 9. § (3b) bekezdés].

Ezzel összefüggésben változnak az adóelőleg-megállapítására vonatkozó szabályok is. A törvény kimondja, hogy az adóelőleg megállapításánál a kedvezmények (családi kedvezmény, családi járulékkedvezmény, személyi kedvezmény stb.) összegét elsőként a tevékenység ellenértékeként juttatott jövedelemmel, a jövedelmet terhelő adóelőleggel, járulékkal szemben kell figyelembe venni, és a tevékenység ellenértékének nem minősülő juttatásokat (pl. a munkáltatói hozzájárulást) a kedvezmény érvényesítésekor ezt követően lehet figyelembe venni. Így például, ha valakinek a munkabér adóelőlege nem nyújt fedezetet a családi kedvezmény érvényesítésére, a munkáltatónak érvényesítenie kell a járulékkedvezményt, s ha ez sem nyújt fedezetet, ezt követően csökkentheti a munkáltatói hozzájárulás adóelőleg-alapját a fennmaradó családi kedvezménnyel.

rendezveny

TB, Járulékok, Pénzbeli ellátások, SZJA, Munkaügy, Cafeteria

Időpont:  2019. március 14., csütörtök
Előadók: Dr. Futó Gábor (tb-szakértő, ügyvéd), Dr. Takács Gábor (munkajogász, Opus Simplex egyik alapítója, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Munkajogi Tanszék megbízott oktatója), Farkasné Gondos Krisztina (bér- és társadalombiztosítási szakértő), Karácsony Imréné (partner, TMC First)

Tipp

Az olyan adomány befizetésekor, amelynek felhasználásáról a támogató nem rendelkezik nevesítetten magánszemély javára, sem a tagoknak, sem a támogatónak a befizetéskor nem keletkezik jövedelme, így adókötelezettsége sem. Ha utóbb ebből az összegből a pénztár döntése alapján mégis jóváírás történik a magánszemély egyéni számláján, a magánszemélynek egyéb jövedelemként keletkezik adókötelezettsége. Ezt a jövedelmet adóelőleg nem terheli, az adót és – mivel a szocho szempontjából a pénztár nem minősül kifizetőnek –, a szochót a magánszemélynek kell megfizetnie a jóváírt összeg 84 százalékát alapul véve.

Mind a befizetett munkáltatói hozzájárulás, mind a támogatói adomány alapján jóváírt összeg után a magánszemély adó-visszatérítésre jogosult, azaz rendelkezhet arról, hogy összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a saját befizetései és a javára más személy által átutalt vagy más módon befizetett összegek 20 százalékát az adóhatóság utalja a pénztár pénzforgalmi számlájára, feltéve, hogy nincs ezer forintot meghaladó nyilvántartott adótartozása és egyéb, az Szja tv. 44/D. §-ában foglalt feltételeknek* is megfelel [Szja tv. 44/A. § (1) bekezdés kiegészülő a) pontja, (2) bekezdés].

*Ha a magánszemély az adója meghatározott részének átutalásáról önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban, nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban és nyugdíjbiztosítási nyilatkozatban is rendelkezik, az állami adó- és vámhatóság által átutalt összeg (együttesen) nem haladhatja meg a 280 ezer forintot.

Példa

A munkáltató 2018-ban 100 ezer forintot fizet a dolgozó javára munkáltatói hozzájárulás címén, amelyre tekintettel közterhével együtt 2018-ban 140 710 Ft személyi jellegű egyéb ráfordítást számol el. Ugyanennyi költséget kíván viselni 2019-ben is.

A számítások levezetése:

Munkáltatói hozzájárulás közterhei
2018-ban 2019-ben
1. A munkáltató költsége 140 710 Ft 140 710 Ft
2. Bruttó összeg 100 000 Ft 116 289 Ft
3. –        személyi jövedelemadó (15%) 17 443 Ft
4. –        egészségügyi járulék (7%) 8 140 Ft
5. –        nyugdíjjárulék (10%) 11 629 Ft
6. –        munkaerőpiaci járulék (1,5%) 1 744 Ft
7. A magánszemély közterhe 38 957 Ft
8. A magánszemély egyéni számláján jóváírt összeg 100 000 Ft 77 332 Ft
9. A munkáltató közterhe 40 710 Ft 24 421 Ft
10. Adó-visszatérítés 15 466 Ft
11. A magánszemély egyéni számlájára került összeg 100 000 Ft 92 799 Ft

 

A példából látható, hogy 2019-ben az szja és az egyéni járulékok levonása után a munkáltató 77 332 Ft-ot utalhat a magánszemély egyéni számlájára. Bár ezen összeg után a magánszemély 15 466 Ft adó-visszatérítésre jogosult, ennek ellenére megállapítható, hogy a munkáltatói hozzájárulás befizetésekor a magánszemély egyéni számlájára a 2019. január 1-jétől érvényes szabályok szerint 7200 Ft-tal kevesebb összeg kerül, mint 2018-ban.

Célzott szolgáltatásra befizetett összeg

A kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatásra befizetett összeg továbbra is egyes meghatározott juttatásként lesz adóköteles, viszont a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra célzott szolgáltatásként befizetett összeg után 2019-től a befizetéskor nem keletkezik adókötelezettsége sem a befizetőnek, sem a magánszemélynek.

Ugyanakkor a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak minősülő célzott szolgáltatás igénybevételekor a magánszemélynek a szolgáltatás értékének megfelelő egyéb jövedelme keletkezik, amely után az adót és a szochót a jövedelem 84 százaléka után a magánszemélynek az adóbevallásra előírt határidőig kell megfizetnie.

A kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő célzott szolgáltatások továbbra is adómentesek maradnak [Szja tv. 1. számú melléklet 6.5 és 6.10 pontja].

A következő táblázatban a kétféle célzott szolgáltatásra befizetett összegek adókezelését mutatjuk be, feltételezve, hogy a munkáltató ugyanakkora költséget kíván viselni mindkét esetben.

  Kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak
nem minősülő minősülő
célzott szolgáltatásra történő befizetések
1. A cég költsége 140 710 Ft 140 710 Ft
2. Az önkéntes pénztárnak utalt összeg 100 000 Ft 140 710 Ft
3. A magánszemély rendelkezésére álló összeg (igénybe vehető szolgáltatás értéke) 100 000 Ft 140 710 Ft
4. A cég közterhe 40 710 Ft
5. A magánszemély közterhe a szolgáltatás igénybe vételekor 40 777 Ft
6. –        személyi jövedelemadó (3. sor × 0,84 × 0,15) 17 729 Ft
7. –        szociális hozzájárulási adó (3. sor × 0,84 × 0,195) 23 048 Ft

 

A példából látható, hogy a kétféle célzott szolgáltatásra fordított befizetésből a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra célzott szolgáltatásként befizetett összegből a magánszemély nagyobb értékű szolgáltatásra jogosult, viszont a rendelkezésre álló összeg felhasználásakor (pl. jelzáloghitel törlesztésére, beiskolázási támogatásra) – az ilyennek nem minősülő szolgáltatások közterheivel közel azonos – közterheket neki kell megfizetni. Így például, ha a munkáltató által befizetett 140 710 forintot a magánszemély lakáscélú jelzáloghitel törlesztésére fordítja (erre havonta legfeljebb a havi minimálbér 15%-áig van lehetőség), akkor a magánszemélynek az adóévben 40 777 Ft-ot kell folyó jövedelmeiből befizetnie az adóhatóságnak. Ha a munkáltató a 140 710 forintot egészségpénztári célzott szolgáltatásra fizeti be, akkor a magánszemély 100 000 Ft-ot használhat fel az egészségpénztár által nyújtott célzott szolgáltatás keretében igénybe vehető szolgáltatásra (például gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatás formájában), anélkül hogy neki egyéb kötelezettsége keletkezne.