Belföldi kiküldetések

Horváthné Szabó Beáta adózás
Szerző: Horváthné Szabó Beáta - adószakértő, könyvvizsgáló

Örökzöld témának mondható a belföldi kiküldetéseket érintő szabályok felelevenítése. Idén a fogalmakat érintően csak kisebb módosítások voltak, mégis bizonytalanság érzékelhető az egyes meghatározott juttatások elszámolásának változása miatt. Gondolok itt arra, hogy nem mindegy, mi után kell a magánszemélynek és mi után kell a kifizetőnek az adót megfizetnie.

Tény, hogy a juttatások elszámolása alapjaiban változott, de ez a változás nem érinti az üzleti utak elszámolásához kapcsolódó juttatásokat. Ennek megfelelően továbbra is kifizetői adózás mellett nyújtható az étkezés, ha a kifizető döntése szerint nem napidíjat fizet, hanem vállalja, hogy meghatározott összegben a dolgozó számla alapján elszámolhatja az utazás során elfogyasztott ebéd és/vagy vacsora költségét. A kiküldetés során elfogyasztott étel után akkor is a kifizetőnek kell a 15% szja-t és a 19,5% szocho-t megfizetni az 1,18-szoros adóalap után, ha azt egyedül fogyasztja el a dolgozó.

Abban az esetben, ha az üzleti partnerrel folytatott tárgyalást követően a dolgozó meghívja ebédelni az üzletfelét, az is egyes meghatározott juttatásként adózik, csupán a számviteli elszámolásnál mutatkozik meg, hogy ez a kiadás reprezentációnak számít. Az egyes meghatározott juttatásoknál alapkövetelmény, hogy a számla a cég nevére szóljon. Ezzel ellentétben az éttermi vendéglátásnál más adótörvények előírásai alapján nem köteles számlát kiállítani. Vajon ez esetben a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában elfogadható-e az üzleti vacsoráról szóló bizonylat, amely nem számla? Az szja-törvény általánosságban úgy rendelkezik, hogy ha a magánszemély olyan szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az áfatörvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas.

Előfordulhatnak olyan, egész céget érintő kiküldetések, amelyeken a munkavállalók egy egész napot betöltő értekezleten vesznek részt, melynek lezárása egy szórakoztató programmal zárul. A program vendéglátásrésze szintén egyes meghatározott juttatásként adózik. Kérdés, hogy hol a határ… Mikor minősül egy többnapos utazás hivatali, üzleti utazásnak és mikor szórakoztató programnak? A válasz a fogalomban keresendő. Eszerint nem minősül üzleti utazásnak az az utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti. Mi a különbség az elszámolásnál? Ha az utazás alapvetően vendéglátásra és szabadidős programra irányul, akkor a programra fordított teljes kiadás, beleértve a szálloda költségét, a bérelt buszokat, az étkezést és a szórakozást, teljes egészében adóköteles jövedelemnek minősül. Ha azonban az egész napos munkaértekezlet érdekében volt szükség az utazásra, akkor a szállodai költség és az utazásra fordított kiadás – még akkor is, ha luxus igényeket elégít ki – nem bevétel kategóriába tartozik, azaz adómentesen elszámolható tevékenység érdekében felmerült költségként.

A hivatali, üzleti utazás fogalmának értelmezésénél a foglalkoztatók számára gondot okoz annak értelmezése, hogyan hangolják össze a munka törvénykönyve és a személyi jövedelemadóról szóló törvény idevonatkozó rendelkezéseit. Ilyen esetről beszélünk, amikor a munkáltató az Mt. korlátait meghaladó mértékben szeretné, ha a dolgozója nem egy helyen dolgozna, ezért a munkaszerződésben rögzíti, hogy a munkavégzés helye változó. Ekkor a munkavállaló és a munkáltató is rosszul járhat, ugyanis a munkavállaló mindig köteles a változó helyen munkavégzésre megjelenni, mely munkába járásnak és nem pedig üzleti útnak minősülhet. A munkába járás és az üzleti út közötti jelentős különbség a saját autó és a szállás költségelszámolásában mutatkozik. Ugyanis munkába járásnál nem lehet üzemanyagköltséget érvényesíteni, ezért, ha a munkáltató nem téríti meg a dolgozó teljes utazási költségét, akkor a dolgozó nettó jövedelme lényegesen kisebb lesz, mely nem várható el. Míg, ha a munkáltató megtéríti a 15 forinton felüli részt is, akkor az munkaviszonyból származó jövedelemnek fog minősülni, mely a foglalkoztató részére is 21%-kal több adófizetést jelent. Hasonlóan problémás lehet a szállásra fordított kiadás elszámolása is, mivel a szállás csak üzleti utazás esetén számolható el adómentesen. Amennyiben a munkavállaló nem kiküldetésben dolgozik, és a szállás részére megtérítésre kerül, az hasonlóan az albérleti hozzájáruláshoz, szintén munkaviszonyból származó jövedelemként adózik, kivéve a munkásszálláson történő elhelyezést.

rendezveny

Belföldi kiküldetésekkel, munkába járással kapcsolatos elszámolási szabályok

Időpont: 2019. február 22., péntek
Előadók: Horváthné Szabó Beáta (adószakértő)