Közösségi finanszírozáskor egy konkrét ötlet, projekt megvalósíthatósága érdekében az ötletgazda pénzgyűjtést szervez, jellemzően kihasználva az internet adta lehetőségeket. Tipikus formája, amikor egy gazdasági társaság honlapján keresztül lehet támogatni az ott regisztrált felhasználók ötleteinek megvalósulását.
Általánosságban elmondható, hogy a közösségi finanszírozási tevékenységre a magyar adótörvények speciális rendelkezéseket nem tartalmaznak, illetve a crowdfunding támogatási formának többféle változata is létezhet. Léteznek adománygyűjtő oldalak, amelyeknél a felhasználók kisebb összegeket adományozhatnak egy-egy, általában közösségi célú projekt megvalósítására, ellenszolgáltatás igénybevétele nélkül. A jutalomalapú weboldalakon a támogatók a támogatásaikért cserébe jellemzően egy szimbolikus értékű juttatásban részesülnek (pl. termékminta). A hitelezéssel foglalkozó internetes platformokon a befektetők kölcsönöket nyújthatnak magánszemélyeknek vagy vállalkozásoknak, jellemzően kamatért cserébe. A tőkebefektetés alapú felületeken a felhasználók a nyújtott támogatásért részesedést kapnak a vállalkozásból.
A crowdfunding tevékenységnek nemcsak az adózási vetületét, de általában a működési mechanizmusát sem szabályozta külön ez idáig a magyar jogrendszer. 2020. október 7-én azonban elfogadták az Európai Parlament és a Tanács 2020/1503. sz. rendeletét az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról. A rendelet megalkotásával megszületett a közösségi finanszírozásra vonatkozó egységes szabályozás az Európai Unióban, amely a tagállamokban közvetlenül alkalmazhatóvá válik 2021. november 10-től anélkül, hogy azt a tagállamoknak külön jogszabályban adaptálniuk kellene. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a rendelet kizárólag a hitelnyújtás és a tőkebefektetés alapú finanszírozásra alkalmazandó, az adománygyűjtő, illetve jutalomalapú finanszírozásra nem. A cikkben elsősorban az adománygyűjtő finanszírozással foglalkozunk.
Kérdésként merülhet fel, hogy amennyiben például egy belföldi magánszemély ellenszolgáltatás nélkül támogatja az ötlet megvalósulását, részére a weblapot működtető cégnek szükséges-e számviteli bizonylatot kiállítani.
A számviteli törvény 165. § (1) bekezdése értelmében minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
A kulcskérdés az, hogy a weboldal üzemeltetője és a támogatást nyújtó magánszemély között létrejön-e olyan gazdasági esemény, ami a weboldal-üzemeltető könyveiben az eszközök vagy források állományát megváltoztatja, részesül-e a társaság közvetlenül a magánszemély által nyújtott támogatásból. Az esetek jelentős részénél ugyanis az jellemző, hogy a weboldalt működtető szolgáltató cég közvetlenül a befolyó összegekből nem részesedik – azok letéti számlára kerülnek –, hanem ún. szolgáltatási díjakra, illetve kártyatranzakciós díjakra válik jogosulttá az ötletgazdáknak járó forrásokból, az ötletgazdával kötött megállapodás alapján. Ha a weboldal üzemeltetője a könyveiben a magánszemélytől kapott támogatást nem számolja el, számviteli bizonylat kiállítására a részéről a magánszemély felé nincs szükség.
Ha a belföldi magánszemélytől, illetve gazdasági társaságtól érkezik a felajánlás, és a kifizetés a weboldalon regisztrált felhasználók részére ellenszolgáltatás nélküli, a társasági adó vonatkozásában az alábbiakra kell tekintettel lenni.
Amennyiben belföldi társaság a támogatott, esetében a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás összege egyéb bevételnek számít [Sztv. 77. §], ami növeli a társaság adózás előtti eredményét, tehát társaságiadó-kötelezettség is felmerül a juttatás után. Fordított esetben a társaságnak az általa ingyenesen adott juttatást egyéb ráfordításként kell elszámolnia [Sztv. 81. §], ami pedig csökkenti az adózás előtti eredményét és ezáltal a társaságiadó-alapját is.
A tao alany támogatónak továbbá vizsgálnia kell a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjának, illetve a 3. számú melléklet A) Fejezet 13. pontjának alkalmazhatóságát is.
A Tao. tv. 3. számú melléklet A) Fejezet 13. pontja értelmében a 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen az adózó által (a közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz (…) könyv szerinti értéke, ha
- a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, vagy
- az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében a juttatást az eredményében bevételként elszámolta, és az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társaságiadó-bevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol; amennyiben a juttatásban részesülő vállalkozási tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett, vagy hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
A Tao. tv. 3. számú melléklet A) Fejezet 13. pontjában szereplő feltételek teljesülése esetén tehát a támogatást nyújtó tao alanynak meg kell növelnie az adózás előtti eredményét az ingyenes juttatás könyv szerinti értékével.
A témával kapcsolatos áfa- és illetékkérdésekkel kapcsolatos tudnivalókat elolvashatja az ADÓZÁS/SZÁMVITEL című szaklapunk 2021. októberi számában.