Használt cikk szerinti árrés-adózás alá tartoznak-e az ékszerek és más nemesfémet vagy drágakövet tartalmazó tárgyak értékesítése?

Rabb Andrea áfa és számlázás

A helyes válasz úgy kezdődik, attól függ, de hogy mitől is, azt tekintsük át egy aktuális Európai Bírósági ítélet segítségével.

Szerző: Rabb Andrea - EU-s közgazdász, okleveles adószakértő, MOKLASZ nemzetközi alelnök

A 2018.07.11-én született, C-154/17. számú, SIA „E LATS” ügyben az EB azt vizsgálta, hogy egy lett adóalany, amely magánszemélyeknek nyújtott kölcsön fejében átvett aranyat, ezüstöt tartalmazó tárgyakat (pl. nyakláncokat, függelékeket, jegygyűrűket, étkészleteket vagy fogászati anyagokat) továbbértékesített más adóalanyoknak, pénzügyi nem teljesítés esetén, jogosult volt-e az értékesítéseire az általános szabályok helyett a különbözeti adózást alkalmazni.

Előzményként érdemes megjegyezni, hogy a lett adóhatóság a nemesfémtárgyak eladását törmelékként (törtarany) való értékesítésnek minősítette, így a különös héa-szabályozás alkalmazását elvitatta az adózótól és adókülönbözetet állapított meg a terhére. E LATS ezzel szemben azzal érvelt felülvizsgálati kérelmében, hogy nem volt tudomása arról, hogy vevője miként fogja felhasználni az értékesített termékeket, továbbértékesíti vagy átalakítja azokat.

A lett bíróság viszont azon az állásponton volt, hogy olyan termékek, amelyeket kizárólag a bennük található nemesfém és drágakő kinyerése céljából értékesítenek, nem tartozhatnak a Héa-irányelv 311. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában szereplő „használt cikkek” fogalmába, hanem nemesfémnek, drágakőnek minősülnek. Ezáltal viszont rájuk az általános adózási szabályok vonatkoznak. Abban viszont bizonytalan volt, hogy a helyes adózási mód meghatározása során releváns szempont-e a kereskedő későbbi vevőjének továbbértékesítési, felhasználási szándékának ismerete vagy az ügylet objektív jellemzői a meghatározóak. Ennek eldöntése érdekében az Európai Bírósághoz fordult, amely a helyes adóügyi konklúzió megállapítása érdekében a Héa-irányelv 311. cikk (1) bekezdésének 1. pontjából, azaz a használt cikk fogalmából indult ki.

Ennek értelmében ahhoz, hogy egy ingóság használt cikknek minősüljön, 3 feltételnek kell eleget tennie. Először is ingóságnak kell lennie, ezenkívül aktuális vagy felújítás utáni állapotban alkalmasnak kell lennie további használatra, amely nem zárja ki, hogy egy másik ingóságba alkotórészként beépítsék, feltéve, hogy eredeti rendeltetését megőrzi. Végül ne tartozzon a műalkotások, gyűjteménydarabok vagy régiségek kategóriájába és anyaga ne nemesfém vagy drágakő legyen.

Viszont a definíció nem tartalmaz utalást a nemesfémet vagy drágakövet tartalmazó és további használatra alkalmas tárgyakra. Az viszont jól látható, hogy az Európai Bizottság nem kívánta általános jelleggel kizárni a nemesfémet, drágakövet tartalmazó tárgyak értékesítését a különbözet szerinti adózás alól, mivel a 6. áfa-irányelvet módosító 1994.02.14-ei, 94/5/EK tanácsi irányelvjavaslatában azt irányozta elő, hogy az árrés szerinti adózás alá tartozzanak „az aranyból, illetve más nemesfémből vagy drágakővel készült tárgyak, ha az e tárgyban található anyagok értéke nem haladja meg az e tárgyak értékesítési árának 50%-át”. Ezt végül a Miniszterek Tanácsa nem fogadta el, így jogalkotó a tagállamoknál hagyta a hatáskört, hogy meghatározzák a nemesfém vagy drágakő fogalmát.

Így annak eldöntéséhez, hogy például az eladónak egy másik kereskedő részére történő aranyóra továbbértékesítése után 27%-al vagy az eladási és beszerzési ár különbözete után kell a költségvetés felé az adót megfizetnie, attól függ, hogy mi a rendeltetése annak. Ugyanis a bírósági értelmezés szerint azok a nemesfémet, drágakövet tartalmazó tárgyak, amelyeknek nincsen az őt alkotó anyagokban rejlő rendeltetésétől eltérő rendeltetése, vagy nem alkalmas eltérő rendeltetésre (azaz csak aranyként lehet tovább értékesíteni és nem aranyóraként) nem adózhat árrés szerint, csak az általános szabályok szerint. Különösen azért nem, mert használt cikk szerinti különös adózás alá csak olyan ingóságok továbbértékesítése tartozhat, amelyek saját gazdasági körforgásukban maradnak, azaz aranyóra, óra funkciója miatt kerül értékesítésre, amely anyagát tekintve aranyból van.

Ezzel ellentétben, ha törmelékként, azaz arany kinyerése érdekében történik az eladás, úgy az óra funkció már nem releváns, hanem csak a drágakő eredeti rendeltetése valósul meg, ezáltal általános szabályok szerint kell adózni. Ebben az esetben a nemesfémet, drágakövet új tárggyá alakítják, az új körforgásba kerül.

Végül annak a kérdése, hogy releváns-e a vevő szándéka vagy az objektív körülmények a meghatározóak, azt a választ adta az EB, hogy az utóbbit kell annak tekinteni, amely során célszerű megvizsgálnia az adóhatóságnak az árucikket (bruttó/súly), annak meghatározásának módszereit, számlázás módját.