Üzletág-értékesítés: megváltozott számviteli szabályok 1.

Dr. Andor Ágnes számvitel

2018-ig számos gyakorlati kérdést vetett fel az üzletág-átruházás számviteli elszámolása az üzletágat átruházó (eladó) fél oldalán. Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló törvény ezeket a nyitott kérdéseket zárta le.

Szerző: Dr. Andor Ágnes - közgazdász, jogász

Üzletágfogalom a számvitelben

A számviteli elszámolás szempontjából komoly alkalmazási problémát jelentett az a körülmény, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt. vagy számviteli törvény) eddig nem határozta meg az üzletág fogalmát.

A számviteli törvényen kívüli jogszabályok egy része már eddig is tartalmazott definíciót az üzletágra. Megállapítható, hogy bár vannak az egyes fogalmakban hasonló jellemzők, mégsem találunk az üzletágra egységes, minden jogszabály alkalmazása során használható meghatározást. Az Áfa tv. 259. § 25/A. pontja alapján az üzletág a vállalkozásnak olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására. A TAO tv 4. § 28/c. pontja önálló szervezeti egységet említ, amely egy társaság olyan részlegének összes eszköze és kötelezettsége (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez. A közbeszerzésekről szóló törvény 139. § (1) bekezdés b) pontja az üzletágat egy gazdasági egységként írja körül a hozzá tartozó szerződésekkel, eszközökkel és munkavállalókkal. A Mtv. 36. § (1) bekezdése gazdasági egységet, anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportját említ.

Lényeges eltérés az üzletág-átruházás jogi és számviteli értelmezése között, hogy polgári jogi értelemben az üzletág-átruházási szerződés tárgya csak azonosítható vagyon lehet. Ilyennek minősülnek az ingóságok, ingatlanok és vagyoni értékű jogok, a szerződéses pozíciók, követelések és tartozások, illetve a munkajogi jogviszonyok. Jogi szempontból nem értelmezhetők, így nem lehet az üzletág-átruházásra irányuló szerződés tárgya a jó hírnév vagy az üzleti lehetőségek, azaz számviteli értelemben a goodwill. Az üzletág-átruházásra irányuló szerződésben meghatározható az ellenérték egy összegben is, de az átruházott vagyonelemek önálló értékét is fel kell tüntetni. A jogilag nem értelmezhető elemek (goodwill) értékét az azonosítható vagyonelemekhez kell hozzárendelni (ezért érdemes a szerződésben is allokált vételárat említeni).. A számviteli elszámolások tekintetében részben más szempontú értékelést kell követni.

A jogszabályalkotók felismerték, hogy gazdasági tartalmát tekintve jelentős különbség van az egyedi eszközök értékesítése, tartozások átvállalása és az üzletág átruházása között, ezért a törvénymódosítás meghatározza az üzletág fogalmát. Az Szt. új 3. § (5) bekezdése 2a. pontja alapján üzletágnak minősül a gazdálkodónak szervezeti szempontból független, önállóan működőképes egysége (ide értve a telephelyet, üzlethálózatot is), amely a hozzá tartozó vagyonnal (eszközökkel, kötelezettségekkel, céltartalékokkal és időbeli elhatárolásokkal) önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására képes. A bevezetett számviteli definíció nagymértékű hasonlóságot mutat az áfatörvény szerinti fogalommal. Az üzletág legfontosabb jellemzői, hogy önmagában, a gazdálkodótól leválasztható módon is működőképes, és rendelkezik egy, a tartós működést szolgáló vagyonösszességgel.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL – A szakma lapja

Színes A/4-es papír alapú, nyomtatott vagy elektronikus, PDF-formátum.
40 oldal. Havi megjelenés, éves előfizetés.
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
ISSN szám: 2631-102X