A szeptember nem tartozik adóadminisztrációs szempontból a legizgalmasabb hónapok közé, az állami adóhatóság helyett ilyenkor inkább az önkormányzati (helyi) adóhatóság felé fennálló évközi fizetési kötelezettségekre kell koncentrálni. Ennek apropóján foglalkozunk a kisadózó vállalkozások tételes adója és a helyi iparűzési adózás összefüggéseivel.
Meghatalmazási mizéria, információs anomália
Mindenki gondol arra, hogy az állami adóhatósággal történő kommunikációhoz szükség van arra, hogy az adózó valamiféle meghatalmazást adjon a könyvelőnek. Ez tipikusan az EGYKE nyomtatvány útján történik, melynek eljárásrendje egyesíti magában a papír alapú és az elektronikus közigazgatásban rejlő bürokratikus lehetőségeket (kell nyomtatás, aláírás, szkennelés, illetve ügyféloldali ügyfélkapus „elektronikus” aláírás, valamint ügyfélkapus/cégkapus beküldés is) – egyszóval, ennek lefolytatása mellett és után nehéz rávenni magunkat és az ügyfelet is arra, hogy a NAV-hoz képest messziről marginálisnak és egyáltalán nem félelmetesnek tűnő helyi adóhatóság felé ismét kitöltsünk és beadjunk egy meghatalmazást.
Mindemellett a könyvelőtől várja az ügyfél a helyi iparűzési adózással kapcsolatos kötelezettségek menedzselését is, ami időnként adóhatósági kapcsolattartást is szükségesé tenne. Főleg azóta, hogy idén év elejétől, jogszabályváltozás okán, már nem kötelesek az önkormányzatok értesítést küldeni a helyi iparűzési adó egyenlegéről. Korábban rendre érkezett folyószámla-kivonat a helyi adóhatóságtól február és augusztus hónapban – ma már egyre több jegyző dönt amellett, hogy élőerőt, papírárut és postaköltséget takarít meg a papír alapú küldés mellőzésével, nem küld elektronikus úton sem tárhelyre, hanem az adózóra (és önkormányzathoz bejelentett képviselőjére, ha van ilyen) bízza – az adófolyószámla lekérdezését – „ha kell neki, majd jön érte” jeligével. Persze lehet azzal érvelni, hogy a legutóbbi éves helyi iparűzési adóbevallás tartalmazza az előlegek mértékét, azonban ez nem segít az új vállalkozásokon, a tételes adózás szabályai szerint helyi iparűzési adót fizetőkön és azokon sem, akik esetleg rosszul állapították meg a szeptemberi illetve a márciusi adóelőleget (de a nyomtatvány nem jelzett hibát, és a rendszer is befogadta), és az önkormányzati adóhatóság módosította az előírt összegeket. A tapasztalatok alapján vannak persze olyan önkormányzati adóosztályok, ahol a segítőkészség meghaladja az adótitok védelmének mértékét, és egy formális meghatalmazással ugyan nem rendelkező, de az adózó érdekében történő eljárását egyébként hitelt érdemlően igazoló (a jogi műszó helyett inkább a „meggyőzően magyarázó” lenne a helyes) könyvelő részére adnak érdemi információt az előírt kötelezettség mértékét illetően vagy arról, hogy az önkormányzatnál a vállalkozót „tételes katás” helyi iparűzési adót fizetőként tartják-e nyilván vagy általános szabályok szerint adózó adóalanyként.
Jó hír, hogy ez a patthelyzet és dupla adminisztráció – mellyel ma még az ügyfelekkel és az önkormányzati adóhatósági oldalon álló elhivatott köztisztviselőkkel együtt küzdünk – szerencsére a jövőben megkerülhető lesz, 2020-tól ugyanis az EEGYKE része lesz az önkormányzati adóhatóság előtti képviseletre vonatkozó meghatalmazás, így a gyakorlatban is összenő az, ami az adózók fejében amúgy is összetartozik: elég lesz az állami adóhatóság irányába adminisztrálni, az önkormányzati hivatali portál (ASP) megkerülhető lesz a meghatalmazás során.
Megjegyzem, hogy az önkormányzati egyedi informatikai fejlesztések és az egységes informatikai platformnak szánt önkormányzati portál gyermekbetegségei után üdítően hatott annak lehetősége, hogy az állami adóhatóságon keresztül nyújthassák be éves helyi iparűzési adóbevallásukat az arra kötelezettek. Hasonló áttörésben bízhatunk a meghatalmazási rendszer egységesítése után – remélhetőleg az informatikai háttere is rendben lesz.
ADÓZÁS 2019 – konferencia