A megváltozott munkaképességű személy ellátásról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mm. törvény) 23. szakaszának (1) bekezdése értelmében a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, amit kötelező foglalkoztatási szintnek is nevezünk.
A fizetendő kötelezettség éves összegét pedig úgy kapjuk meg, hogy a rehabilitációs hozzájárulás Mm. tv.-ben meghatározott mértékét (a tárgyév első napján érvényes minimálbér kilencszerese, azaz 2019-ben 1 341 000 forint) megszorozzuk a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszámmal.
Tehát mind a fizetési kötelezettség fennállása, mind a hozzájárulás összegének a meghatározása szempontjából alapvető jelentősége van a foglalkoztatottak létszámának és ezen belül a megváltozott munkaképességűnek minősülő munkavállalók arányának.
Az első tényező, amire fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a hozzájárulást csak a 25 főt meghaladó (tehát nem elérő!) létszámmal rendelkező munkaadónak kell fizetnie.
Az Mm. törvény 23. § (4) értelmében az előzőekben említett létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni a jogszabályi hely (2) bekezdésben meghatározott személyek figyelmen kívül hagyásával.
Így a létszám megállapítása során nem kell figyelembe venni
- a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket,
- az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalót,
- az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót, és
- a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót,
- a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát,
- a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.
Ugyanakkor megváltozott munkaképességű személyként a törvény 22. szakasza értelmében azt a személyt lehet tekinteni,
- akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
- aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
- akinek a munkaképesség-csökkenése 50–100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
- aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül
és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.
További feltétel, hogy a munkavállaló rendelkezzék a fent említett állapotra vonatkozó igazolással, illetve annak időbeli hatálya alatt álljon.
Amennyiben a munkavállaló többes jogviszonyban áll, akkor nincs akadálya annak sem, hogy több foglalkoztató vegye figyelembe megváltozott munkaképességű dolgozóként.
Munkaerő-kölcsönzés esetén [23. § (4a) bekezdés] a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni.
A statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.
Ahogy említettük, a kiindulási pont a létszám számítása során a KSH említett útmutatója.
A NAV április 23-án „Az iskolaszövetkezet, a szociális szövetkezet és a közérdekű nyugdíjas szövetkezet rehabilitációs hozzájárulás kötelezettsége” című tájékoztatójában arra figyelmeztet, hogy „a rehabilitációs hozzájárulásra kötelezett munkaadók körének meghatározásához az Flt. munkaadó, munkavállaló és munkaviszony fogalmainak együttes alkalmazására van szükség, hiszen ezek a fogalmak egymásra épülnek, csak együtt értelmezhetők. A fizetési kötelezettség megállapításakor nem lehet kizárólag a KSH útmutatóban megfogalmazott létszámszámítás szabályait alkalmazni.”
Megfogadva az említett tájékoztató tanácsát, vizsgáljuk meg, hogy mit (vagy kit) kell érteni az Mm. tv. alkalmazásában munkaadón, tekintettel arra, hogy a törvény 23. szakaszának (1) bekezdése értelmében a munkaadó köteles a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére.
A jogszabály 1. § (1) 7. pontja értelmében munkaadónak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkaadó tekintendő.
Az Flt. említett jogszabályi helye pedig úgy rendelkezik, hogy munkaadónak az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, valamint természetes személy minősül, aki munkavállalót foglalkoztat, illetve foglalkoztatni kíván.
Továbblépve, az Flt. 58. § (5) b) pontja alapján munkavállalónak pedig az tekinthető, aki
- a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyban,
- közszolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban,
- közalkalmazotti jogviszonyban,
- bírói és igazságügyi szolgálati, valamint ügyészségi szolgálati viszonyban,
- közfoglalkoztatási jogviszonyban,
- biztosított bedolgozói és az – 1994. június 1-jét megelőzően létesített – ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyban,
- nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban,
- szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyban – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját és a szociális szövetkezet tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végző tagját –,
- rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyban, valamint
- a honvédek jogállásáról szóló törvény szerinti hivatásos és szerződéses állományú katonák szolgálati viszonyban
áll.
Tehát, ha a munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy nem a felsorolt jogviszonyok valamelyikében áll, akkor vele kapcsolatban (az Flt., illetve az Mm. tv. vonatkozásában) a foglalkoztatója nem minősül munkaadónak, és így nem kell dolgozót a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében figyelembe vennie még abban az esetben sem, ha egyébként a KSH útmutatója alapján beleszámít a statisztikai átlaglétszámba.