Állandó vita forrása az áfatörvény alkalmazási gyakorlatában a teljesítési időpont korrekt meghatározása szolgáltatásra irányuló szerződések esetében. Rendre úgy merül fel a probléma, hogy a teljesítésigazolás dátuma vagy a munka tényleges fizikai befejezésének a dátuma a teljesítési időpont.

Az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. §-a az adófizetési kötelezettség időpontját (a számlára ráírt teljesítési időpont) a következő módon határozza meg:

„Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).”

A Héa-irányelv 63. cikke a következőképpen szabályozza a kérdéskört:

„Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik.”

A napi gyakorlatban rendre felmerült az a kérdés, hogy egy elvégezett, befejezett munka esetében mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség, a munka fizikai befejezésekor vagy a munka vevő általi átvételének időpontjában, amely aktus adminisztratív módon a teljesítésigazolás kiállításában ölt testet.

Korábban úgy véltem, hogy az idézett jogszabályi helyek effektíve a munka tényleges befejezésének időpontjára mutatnak rá. Vagyis, ha a munka tényleges befejezése és annak átvétele között bizonyos idő eltelt, akkor a kiállított teljesítési igazoláson javasoltam a munka befejezésének időpontját is feltüntetni annak érdekében, hogy a számlán egyértelmű legyen a feltüntetendő teljesítési időpont.

Mint a Curia C–224/18. számú ítéletéből kiderült, az álláspontom téves volt vagy legalábbis feleslegesen szigorú. Mentségemre szolgáljon, hogy a lengyel adóhatóság is hasonlóan értelmezte a Héa-irányelv 63. cikkének rendelkezését.

Az említett ítéletben egy lengyel adóalany ügyében foglalt állást a Curia, és álláspontja szerint nem kifogásolható azon eljárás, hogy az adófizetési kötelezettség a tényleges munka befejezését követő időpontban keletkezzen abban az esetben, ha a munka a befejezést követően kerül átadásra adminisztratívan a vevőnek. A Curia a lengyel adóhatósággal szemben foglalt állást, aki a munka tényleges befejezésének időpontját tekintette teljesítési időpontnak. Nyilván ennél jóval bonyolultabban, a következők szerint fogalmazza meg a Curia az álláspontját:

„Következésképpen nem zárható ki, hogy a szolgáltatásnyújtás megvalósulásának területén fennálló valós gazdasági és kereskedelmi tartalmat visszatükröző szerződéses kikötésekre figyelemmel a szolgáltatásnyújtást ne lehessen úgy minősíteni, hogy azt egy, a szolgáltatás tényleges megvalósítása utáni időpontban teljesítették, az elválaszthatatlanul a szolgáltatáshoz kapcsolódó, és a kész állapot biztosításának tekintetében meghatározó, bizonyos eljárási cselekmények elvégzését követően.”

A fentiek alapján, ha a szerződésben kikötésként szerepel, hogy az elvégzett munkát minőségben és mennyiségben át kell venni, ellenőrizni kell, annak érdekében, hogy a valós adóalap (ellenérték) megállapítható legyen, úgy nem kifogásolható, hogy a teljesítés időpontjának a felek a munka átvételének időpontját, illetve a teljesítésigazolás dátumát tekintsék.

Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy a manipulatív módon történő időhúzás a teljesítésigazolás kiállítása esetén adókockázatot jelenthet mindkét szerződő fél számára.  Rendre előfordul – főleg az önkormányzati szektorban –, hogy a teljesítésigazolást hónapokkal később állítják ki, mint ahogy megtörtént a munka befejezése. E gyakorlat esetében álláspontom szerint továbbra is kifogásolható, ha a teljesítésigazolás dátumát tekintik teljesítési időpontnak a felek.