Az önbeteljesítő jóslat a gépkocsik nyílt végű pénzügyi lízingjében?

Vira Sándor adózás
Szerző: Vira Sándor - adószakértő

Hasonlót tapasztalhatunk az adózás terén is. Ha az adózók érzik, hogy valamit nem teljesen szabályosan, nem teljesen az adójog szellemében tesznek, ám azt is tudják, hogy nincs egyértelmű szabály az adott ügyletre, akkor szinte kényszeresen kikényszerítik a kedvezőtlen állásfoglalást az adóhatóságból.

Van egy terület azonban, ahol az adóhatóság az elmúlt években a kedvezőtlen állásfoglalás kiadásának ellenállt, bármennyire is próbálták az adózók (könyvelők) kikényszeríteni a számunkra terhes jogértelmezést. Szinte láttam, hogy önsanyargató módon adózók ezrei várják a számukra kedvezőtlen szakmai iránymutatást (és talán nem is örülnének a kedvező iránymutatásnak).
E problémás terület a személygépkocsi nyílt végű pénzügyi lízingjének első, nagy összegű részletével kapcsolatos adólevonási jog mértékének meghatározása.

A nyílt végű pénzügyi lízinget szolgáltatásként kezeli az áfatörvény, és amennyiben személygépkocsi lízingjéről van szó, úgy elvileg a lízingdíjban felszámított adó levonható egy vélelmezett arányban (50%) vagy a tényleges vállalkozási használat arányában, de ez utóbbi esetben már adminisztratív igazolás (útnyilvántartás) szükséges a levonási jog érvényesítéséhez.
Az első lízingrészletet a lízingbe adó a kockázatának csökkentése érdekében magasabb összegben állapítja meg, általában a jármű értékének cca. 30%-ában. A további fennmaradó összeget egyelő havi összegekben határozza meg a lízingbe adó. A havi részletek esetében nincs probléma, hiszen a havi futásteljesítmény arányában vonják le az adót. A probléma az első részlet nagyságában keresendő.

ADÓZÁS/SZÁMVITEL – A szakma lapja

Színes A/4-es papír alapú, nyomtatott vagy elektronikus, PDF-formátum.
40 oldal. Havi megjelenés, éves előfizetés.
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
ISSN szám: 2631-102X

Mivel a teljes díj 30%-a kiszámlázásra kerül, így joggal tételezi fel a könyvelő, hogy az első díj nem az első hónap „bérleti díja”, hanem vélhetően a teljes futamidőre vonatkozó díjrészlet, így az első havi futásteljesítmény alapján nem illik meghatározni az első részletben felszámított adó levonható részét. Ezen óvatos álláspont ellen azonban lehet érvelni! Például határesetekben meg lehet vizsgálni a szerződést. Ha már a második hónapban felmondásra kerül a lízingszerződés, akkor vajon visszajár-e a 30%-os díj jelentős része? Bizonyosan nem. Akkor miért ne lehetne az első hónapra vonatkozó díj a 30%-os összeg? Ki tiltja meg a feleknek, hogy a díjat az egyes hónapok vonatkozásában különböző összegekben határozzák meg? Természetesen lehet az óvatos álláspont mellett is érvelni. Ekkor a tényleges szerződéses akarattal és az aránytalansággal érvelhetünk.

Sajnos egyértelmű döntésre nem lehet jutni a kérdéskörben, és vélhetően emiatt nem tudta a hatóság sem kialakítani az álláspontját az elmúlt években, bármennyire is noszogatták az adózók levelek százaival. Itt most a központi döntésre gondolok, mert megyei szinten születtek ilyen-olyan válaszok az adózók leveleire. Gyakorlatilag az adóhatóság az egyetlen bölcs döntést hozta, hallgatott, csinálja mindenki úgy, ahogy akarja az önadózás keretein belül. Nem ismert előttem, hogy a NAV ellenőrzési részlege bármelyik eljárást is megkifogásolta volna.

Egy korábbi írásomban azt a tanácsot adtam az olvasóknak, hogy amennyiben az első hónapban a vállalkozás érdekében történő futásteljesítményt meghatározzák 80%-ban útnyilvántartással, akkor a követő hónapokban törekedjenek arra, hogy ennél csak nagyobb arányú, vállalkozás érdekében történő használatot mutassanak ki, így nem konfrontálódhatnak az adóhatósággal.

2019-től újra felerősödött az érdeklődés a kérdéskör iránt annak okán, hogy a törvény lehetővé tette, hogy a bérleti díj (lízingdíj) áfatartalmát az adózók levonják útnyilvántartás vezetése nélkül 50%-os vélelmezett arányban. Vagyis azoknak, akik korábban levonták az első részlet áfatartalmát pl. 80%-ban, de most áttérnének „adminisztrációegyszerűsítés” okán (valójában nem akarnak fáradozni a hamis nyilvántartással) az 50%-os vélelmezett levonási hányadra, kell-e módosítaniuk a korábban az első részletnél levont 80%-os adót?

Joggal merül fel a kérdés! De azonnal meg is válaszolható. Ha valaki módosítani akarja a korábban levont adót, és nem vezet útnyilvántartást 2019-től, akkor csak olyan módon módosíthatja a korábban levont 80%-ot, hogy nem vonhat le semmit a hátralévő időszakra.

rendezveny

Jelentős változások 2019. január 1-jétől

Időpont: 2019. május 15., szerda
Előadók: Dr. Csátaljay Zsuzsanna (adószakértő, adótanácsadó)

Miért van ez így? Akik a módosításra törekszenek, mert olyan módon értelmezik a szerződést, hogy az első részlet a teljes futamidőre vonatkozik, azok nem élhetnek az 50%-os levonási joggal az első részlet esetében 2019-től. Az átmeneti rendelkezés a következőt tartalmazza:

„325. § E törvénynek az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvénnyel megállapított 124. § (4) bekezdés b) pontját arra az esetre kell először alkalmazni, amikor az elszámolási időszak 2018. december 31-ét követően kezdődik és a levonási jog 2018. december 31-ét követően keletkezik.”

Mivel az 50%-os levonási lehetőség csak akkor adott, ha az elszámolt időszak 2019-ben kezdődik, így azon esetekben, amikor az első díj még korábban volt esedékes, nem alkalmazható az 50%-os arány. Vagyis, ha azt feltételezzük, hogy az első díj a teljes futamidőre vonatkozik, de a teljes futamidő 2019 előtt kezdődött, akkor ez esetben nem lehet áttérni az 50%-os levonásra. Vagyis csak a 2019-től kezdődő időszakokra alkalmazható az 50%-os levonási hányad, de a korábban levont 80%-ra nem. Így ha ezt korrigálni akarom, akkor ennek érdekében továbbra is kell vezetnem az útnyilvántartást…, de akkor minek alkalmaznám az 50%-ot?

Az egyik megyei adóhatóság már kiadott egy olyan irányú jogértelmezést, hogy akik korábban az első részletet több mint 50%-ban levonták, azoknak most korrigálniuk kell az 50%-os mértékre időarányosan, ha nem vezetnek útnyilvántartást 2019-től kezdődően. Nyilván ez az álláspont nem feleltethető meg az átmeneti rendelkezésben megfogalmazott jogalkotói akaratnak.

Javaslatom a következőt a Tisztelt Olvasónak: ne írogassunk a hatóságnak levelet a kérdéskörben, mert esetleg olyan választ csikarunk ki belőle, ami nem fog tetszeni! Mindenki hallgasson, és ha akar, csendben térjen át az 50%-os levonásra, ne korrigálja semmilyen irányban a korábban levont első részlet adóját!