Az Szja törvény változása kapcsán talán a cafeteria volt a legnagyobb érdeklődést kiváltó téma. Pedig, az egyes jövedelmek adózását tekintve számomra a Szocho törvény változása vitte el a pálmát. Ez a törvény magában foglalja a korábbi Eho törvény és a korábbi Szocho törvény valamennyi szabályát egy teljesen új köntösben. Az új törvény tanulása nagy figyelmet igényel, ugyanis gyakran „déjà vu” érzése támad az embernek a törvény olvasása közben. Ez az a jelenség, amikor úgy érezzük, hogy ezzel a szabállyal már találkoztunk, ezt már ismerjük. Ez azonban azért veszélyes, mert ha felületesen olvassuk a szabályt, akkor félő, hogy a régi és új rendelkezések összekeverednek. A jogszabályi rendelkezések megismerése olyan, mint az angol nyelvtanulás. Ha megtaláljuk a kulcsszót, a többi információt már hozzá tudjuk kapcsolni. Az előadásomat is ennek megfelelően fogom felépíteni, így az Szja törvényben használt jövedelemkategóriák alapulvételével könnyedén megismerhetik az egyes kifizetéseket terhelő valamennyi adókötelezettséget.
Csak hogy néhány példát említsek, nézzük először a munkaviszonyból származó jövedelmeket! Egyszerűnek tűnik, de ahány eset, annyi féle kötelezettség lehet.
A magyar munkáltató az adott kifizetésből levonja az szja-előleget. A munkáltató egyben foglalkoztató, ezért rá hárul az egyéni járulékok megállapítása és levonása is. Az szja-előleg alapjául szolgáló jövedelem után az adófizetésre kötelezett személynek szocho-t és szakho-t kell fizetni.
Abban az esetben, ha a munkavállaló saját jogú nyugdíjas, akkor a részére kifizetett munkabér után nem kell járulékot és szocho-t fizetni. Érdekes viszont, hogy ez a mentesség a béren kívüli juttatásokra, az egyes meghatározott juttatásokra nem vonatkozik, sőt, ha a nyugdíjas osztalékot kap, akkor az osztalék után mindaddig 19,5% szocho-t fizet, ameddig az összevonás alá eső jövedelme és az osztalék együttes összeg el nem éri a minimálbér 24-szeresét, azaz a 3 576 000 forintot. Persze mint oly sok minden alól, itt is van kivétel, ha az osztalékot EGT-tőzsdére bevezetett értékpapír hozamaként fizetik ki. Elgondolkodtató kérdés, hogy miért a jövedelem összegét és miért nem a ténylegesen megfizetett szocho-kötelezettséget kell vizsgálni a nyugdíjas vonatkozásában. Megfontolandó lehetőség a saját jogú nyugdíjas társas vállalkozónak munkabért felvennie az osztalék helyett.
Fogalmak értelmezése az adótörvényekben
Az adók és járulékok alapjának meghatározása az egyes adónemekben
Mi történik abban az esetben, amikor a kifizető nála munkaviszonyban nem álló személy részére fizet ki munkaviszonyból származó jövedelmet? Ilyen esettel találkozhatunk, amikor a külföldi cégcsoportból a magyar társaságnál dolgozó részére jövedelmet fizetünk, például átvállaljuk a magyar adóját. A magyar cég kifizetőnek minősül, ezért az szja-előleget levonja. Járulékkötelezettség – mivel nem foglalkoztató – nem merül fel. Szocho-fizetés viszont fő szabályként igen, de csak abban az esetben, ha a külföldi személy Tbj. belföldinek számít és nem rendelkezik A1-es igazolással, amely a külföldi biztosítását igazolja. De vajon ki a Tbj. belföldi és miért kell vizsgálni ezt, miközben a magyar cég nem foglalkoztató? Ezt többek között azért fontos tisztázni, mert a Tbj. külföldi személy, ha kétoldalú szociális egyezmény hatálya alá tartozik, a magyar kifizetőtől származó jövedelme után nem fizet szocho-t. Szintén nem fizet szocho-t a harmadik ország állampolgára sem, ha a foglalkoztatás nem haladja meg a két évet.
Amennyiben a Tbj. külföldi személy, legyen akár kínai, indiai, koreai, japán, amerikai, szerb, ukrán, csak hogy néhány országot említsek, magyar jogviszonyban áll, akkor a magyar munkáltatója által kifizetett jövedelme azonos módon adózik, mint bármelyik magyar munkaviszonyban álló személyé.
Nem fizetünk szocho-t a lakásbérbeadás, az ingatlanértékesítés, a kamat és az ellenőrzött tőkepiaci ügyleten realizált nyereség után, így a TBSZ számlán elhelyezett papírok esetleg adóköteles hozama után sem.
Jó hír, hogy minden olyan esetben nem kell szakho-t fizetni, amikor szocho-fizetési kötelezettség nem merül fel, mint például a nyugdíjas munkavállaló bére után és sok esetben a hazánkban dolgozó külföldi kiküldöttek után sem. A tanulószerződéses tanulókkal összefüggésben szakképzési hozzájárulási kötelezettség szintén nem merül fel. Továbbá, ha a munkáltató a munkaerőpiacra lépő munkavállaló, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nő vagy a megváltozott munkaképességű munkavállaló után 19,5 százalékos mértékű adókedvezményt érvényesít a szociális hozzájárulási adó terhére, akkor a kedvezményezett adóalap figyelembevételével a szakképzési hozzájárulást sem kell megfizetni.
A leírtakból is látható, mennyire szerteágazó az egyes jövedelmek utáni adó- és járulékfizetés. A fent említetteken túl a februári szakmai előadásom során számos gyakorlatban előforduló példával igyekszem szemléltetni kinek és milyen adóalapra vetítve kell meghatározni a különböző kötelezettségeket.