E tekintetben alapvetően kétféle konstrukció fordulhat elő.
A munkáltató nevére szóló számla
Az egyik esetben a munkáltató vásárolja meg az utazási bérletet vagy a munkáltató nevére szóló számlával vásárolja meg azt a dolgozó. Nem vonható le az utazási bérlet illetve menetjegy áfatartalma a munkáltatónál, ha az munkába járáshoz és nem üzleti úthoz szükséges és ingyenesen biztosítja a munkáltató vagy 100%-os térítést fizet a dolgozó felé az általa megvásárolt bérletre. Ilyen esetben nem kell áfa hatálya alá tartozó bizonylatot kiállítani a dolgozó felé a munkáltatónak, tekintve, hogy az adó levonhatatlansága miatt az ingyenes szolgáltatás nem tartozik az áfa hatálya alá.
Levonható az utazási bérlet teljes áfatartalma a munkáltatónál a nevére szóló számla alapján, ha nem a teljes összeget téríti meg a dolgozónak (pl. 86%-ot). Ez utóbbi esetben az adólevonásra nincs hatással, ha a dolgozó által viselt rész aránytalanul alacsony. De ha nem 100%-os a térítés a dolgozó felé, akkor a maradék összeget (pl a 14%-os „önrészt”) ki kell számlázni a dolgozó felé. Nem elegendő csak számviteli bizonylatot kiállítani, hanem a dolgozók nevére szólóan egyedi számlákat kell kibocsátani. Sajnálatos módon akkor sem mellőzhető a számlakiállítás, ha a munkáltató nem él az adólevonással, ugyanis a munkáltató nevére szóló közlekedési szolgáltatói számla és a dolgozónak fizetett nem 100%-os térítés miatt ellenérték fejében szolgáltatást nyújt a munkavállaló felé a munkáltató. Ez a konstrukció közvetített szolgáltatásnak minősül, úgy kell tekinteni, hogy a munkáltató saját nevében a dolgozó javára közlekedési szolgáltatást rendel meg és közvetít.
Ugyanezen konstrukció esetében, ha nem jogszabály kötelezi a munkáltatót a térítésre (pl. helyi közlekedés), akkor további kötelezettség, hogy a szokásos piaci árra – utazási bérlet árára – fel kell korrigálni a munkáltatónak az adó alapját az adóbevallás elkészítése során [Áfa tv. 67. § (1) bekezdés b) pont]. Ha azonban jogszabály írja elő kötelezően a térítést (például helyközi közlekedésnél a bérlet ára 86%-ának megtérítését), akkor függetlenül attól, hogy aránytalanul alacsony a munkavállaló által viselt „önrész” – ami jelen esetben a munkáltató és a dolgozó viszonylatában ellenértéknek minősül –, nem kell felkorrigálnia a munkáltatónak az adóalapot a szokásos piaci árra, mivel jogszabály kötelezően írja elő az aránytalanul alacsony ellenértéket [Áfa tv. 67. § (2) bekezdés]. De a 14%-os „önrészre”, mint adóköteles szolgáltatás ellenértékére, ilyen esetben is áfafizetési kötelezettsége és bizonylatkiállítási kötelezettsége van a munkáltatónak, amely nem váltható ki azzal, ha nem vonja le a beszerzési áfát, mivel ellenértékes ügylet lévén ez az adókötelezettség nem feltételes. A nevére szóló számla alapján a munkáltató levonhatja a teljes beszerzési áfát, amiből láthatóan ezzel a konstrukcióval áfamegtakarítást lehet elérni, azonban többletadminisztrációt – számlakiállítást – igényel.
A dolgozó nevére szóló számla
A másik konstrukció szerint a dolgozó a saját nevében veszi meg az utazási bérletet vagy menetjegyet és nem kér a munkáltató nevére számlát. Ez áfa szempontjából egyszerűbb eljárást eredményez, mivel ilyen esetben a munkáltató nem nyújt áfakörbe tartozó szolgáltaást a dolgozó felé, így csak költségtérítést fizet (mindegy, hogy a bérlet teljes árát megtéríti vagy csak bizonyos százalékát), amely kifizetést nem kell semmilyen áfa hatálya alá tartozó bizonylattal kísérni.
Szja, Art, Tao, Áfa, Tbj, Kata, Kiva, Egyéb adók
Szerzők: Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, Dr. Császár Zoltán, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Dr. Futó Gábor, Gottgeisl Rita, Dr. Kovács Ferenc