Könyvelők Lapja (folyóirat), időszakos szerző
Munka Törvénykönyve 2016 (szakkönyv), társszerző
Előadó (Munkaügy, Munkajog, Munka Törvénykönyve, Közalkalmazotti jogállás)
Tipikusan a teljesítménybér körbe tartozó, az Mt. által egyébként nem szabályozott, de az ítélkezési gyakorlat révén részletesen kimunkált díjazási jogcím a prémium.
A prémium jogi természetét tekintve azért teljesítménybér, mert annak munkáltató általi kitűzése teljesítménykövetelményt, illetve ehhez kapcsolódó díjazást rögzít. A prémiumfeladat teljesítése a munkavállaló alanyi jogát alapozza meg a prémiumra. Az esedékesség időpontjáról rendszerint a munkáltató a kitűzésben rendelkezik. Ennek hiányában a teljesítéskor azonnal esedékes a prémium. Az egyenlő bánásmód elvének a prémiumfeladat teljesítésének megállapítása körében is érvényesülnie kell. Amennyiben a munkáltató az értékelésnél indokolatlan különbséget tett a munkavállaló hátrányára, úgy az esetleges kizáró feltételre sem hivatkozhat, és a munkavállalót megilleti a prémium.
A prémium kitűzése történhet az Mt. 16. § (1) bekezdése szerinti egyoldalú kötelezettségvállalással. A prémiumkitűzés annak közlését követően nem vonható vissza, feltéve, hogy a munkavállaló a teljesítést már megkezdte. Ugyanakkor a munkavállalói teljesítés megkezdésének hiányában a kötelezettségvállalás visszavonható, feltéve azonban, hogy a közlést követően – még a teljesítés megkezdése előtt – a munkaadó körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné vagy aránytalanul sérelmessé tenné [Mt. 16. § (2)]. Ilyen körülmény lehet a gazdálkodási helyzetben bekövetkezett változás.
Kifejezett kikötés hiányában a részteljesítés nem ismerendő el, így ekkor a prémium részben sem illeti meg a munkavállalót. A kitűzött teljesítménykövetelmény teljesítése a munkavállaló prémium iránti igényét megalapozza. A munkáltató a prémium kitűzése körében olyan feltételeket is érvényesíthet, amelyek teljesülésének bekövetkezése munkáltatói mérlegeléssel állapítható meg, illetve ilyen mérlegelési jogkör érvényesítése a prémium összege tekintetében is lehetséges. A munkáltatói mérlegelési jogkör gyakorlása során azonban fokozottan érvényesül a rendeltetésszerűség, a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az egyenlő bánásmód követelménye. Érvénytelen az olyan prémiumfeltétel alkalmazása, amely nincs összefüggésben a munkavállalónak a teljesítés érdekében kifejtett tevékenységével, illetve az sem befolyásolja a munkavállalói igényt, ha a munkáltató teremtett a gazdálkodása körében olyan helyzetet, amelyet az egyébként jogosult munkavállaló képtelen volt befolyásolni.
Alkalmazásának másrészt ugyancsak gyakori módja, hogy a munkáltató a munkaszerződésében vállal kötelezettséget prémiumfeladat meghatározására és az ahhoz kapcsolódó díjazás rögzítésére. E kötelezettségvállalás önmagában megalapozza a munkavállaló igényét a prémiumra. A munkaszerződés a prémium kitűzését, illetve jövőbeli megfizetését feltételhez [Mt. 19. §] kötheti. Ha a munkáltató a munkaszerződésben feltétel nélkül vállalt kötelezettséget prémiumfizetésre, utóbb nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállalót prémiumfeladat kitűzésének hiányában nem illeti meg a prémium.
A Kúria döntése szerint…
Egy per tényállásából idézve, a munkáltató álláshirdetésében az adott munkakörhöz 12 havi prémiumra való jogosultságot ígért. Az adott munkakörre felvett munkavállaló munkaszerződése a következőket tartalmazta: „Munkaköre premizált munkakörnek minősül, ennek megfelelően a Munkavállalót évenként a Munkáltató által elkészített célkitűzés szerint illeti meg a juttatás.” A munkáltató ezt követően nem határozott meg prémiumfeladatokat, így prémiumot sem fizetett.
A Kúria döntése szerint, ha a munkáltató a munkaszerződésben vállalt kötelezettséget prémium fizetésére, a prémiumfeladat kitűzésének elmulasztása nem érinti a munkavállaló igényét, a munkáltató erre mint kizáró okra nem hivatkozhat. Az alperes alaptalanul állította, hogy nem prémium fizetésére vállalt kötelezettséget, hanem azt vállalta, hogy jutalmat fizethet. A Ptk. 6:8. §-a és 6:63. §-a szerinti értelmezésnek megfelelően nem arra vállalt kötelezettséget az alperes, hogy diszkrecionális jogköréből eredően, saját belátása szerint jutalmat fizet a felperesnek, hanem az álláshirdetésben szerepelő feltétellel összhangban abban állapodtak meg a felek, hogy a felperes által ellátott premizált munkakörnek minősül, és erre tekintettel a munkáltató kötelezettséget vállalt, hogy a munkavállaló számára prémium célkitűzéseket rögzít, és azok teljesítése esetén prémiumot fizet. A munkaszerződés megfogalmazása (pl. premizált munkakör) nyelvtanilag is egyértelműen azt támasztja alá, hogy a munkáltató prémium célkitűzések megtételére és prémium fizetésére vállalt kötelezettséget. Nem értékelhető a prémium fizetésére vállalt kötelezettségnek ellentmondó tényként az az alperes által állított körülmény, hogy az általa eszközölt kifizetések jogcímeként jutalmat jelölt meg.
Szintén nem volt jelentősége, hogy a kifizetést sürgető felperesi levelekben a munkabéren felül igényelt összeg jogcímét miként jelölte meg a laikus munkavállaló, mivel a hétköznapi szóhasználat egymás szinonimáinak tekinti a juttatás, a prémium, a bónusz, a jutalom fogalmakat.
Alaptalanul kifogásolta az alperes, hogy a konkrét összegre vonatkozó szerződéses kikötés hiányában nem volt lehetősége a bíróságoknak döntenie a prémium összegéről. Helyesen alkalmazták az eljárt bíróságok az e körben is kialakult egységes bírói gyakorlatot [Mfv.II.10.786/2006/3.], amely szerint, ha a munkaszerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy a munkavállalót alapbérén felül prémium is megilleti, amelynek feltételeit évente a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg, nem mentesül a munkáltató a prémiumfizetési kötelezettség alól azon a címen, hogy az adott évben a prémium feltételeit nem szabta meg. A prémium összegét ez esetben a bíróság „az összes körülmény mérlegelésével határozhatta meg”. A bíróságnak lehetősége van mérlegelés alapján megállapítani a felperest megillető prémium összegét [Mfv. V. 10.012/2024/6]
A munkaszerződés a prémiumra való jogosultságot annak jövőbeli kitűzéséhez mint feltételhez is kötheti, ugyanakkor a feltétel alkalmazásának elmulasztása esetén a munkaszerződésben kikötött juttatás megfizetésére kötelezte a munkáltatót a bíróság. Amennyiben a munkáltató a munkaszerződésben meghatározott összegű prémiumhoz kapcsolódó prémiumfeladat meghatározásával olyan mértékben késlekedik, hogy annak teljesítése már nem elvárható, úgy a munkavállalót a szerződésben meghatározott prémium megilleti.
A jóhiszeműség és a tisztességes joggyakorlás követelményét sérti, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója egy vizsgálat eredményének megismerése utáni időpontra vállalta a prémiumfeladatok teljesítésének értékelését, majd az értékelést elmulasztotta. A rosszhiszemű és tisztességtelen eljárás folytán a kúriai ítélet szerint a felperest az alapító külön értékelése nélkül is megilleti az adott időszakra járó prémium. [Mfv. II. 10.200/2016/6.]