A pénzmosás felismerése, de már az arra utaló tény, adat vagy információ felfedezése is komoly odafigyelést követel meg a szolgáltatótól. A Pmt. logikája szerint – annak érdekében, hogy a könyvelők, adótanácsadók, adószakértők és okleveles adószakértők [a továbbiakban a Pmt. terminológiáját használva: szolgáltatók] erre képesek legyenek – az ügyfeleiket az üzleti kapcsolat teljes folyamata alatt ún. kockázatkezelési alapon figyelemmel kell kísérniük és különböző kockázati osztályokba kell besorolniuk.

A szolgáltatók szakmai tevékenysége mellett a Pmt. további komoly (és időigényes) feladatokat ró a szolgáltatókra. Ez gyakorlatilag egy cselekvéssorozat, amelynek vannak alkalmankénti, ismétlődő és folyamatos elemei. A feladatok:

1. Ügyfél-átvilágítás
2. Kockázatkezelés – most ezzel foglalkozunk részletesebben.
3. Bejelentési kötelezettség
4. Belső ellenőrző és információs rendszer, képzési program
5. Belső szabályozás

A szolgáltató köteles saját működésének feltételeit és a jogszabályi hátteret figyelembe vevő belső szabályzatot készíteni. Ennek része annak a belső eljárásrendnek a rögzítése, amely alapján képes lesz az ügyfeleivel kapcsolatosan felmerülő (természetesen a Pmt. szerinti) kockázatokat kezelni és csökkenteni.

A kockázatértékelési eljárásokat is tartalmazó saját szabályzat kialakításánál az alábbi (jog)forrásokat kell figyelembe venni:

• 2017. évi LIII. törvény (Pmt.) és 2017. évi LII. törvény (Kit.)
• 21/2017. (VIII.3.) NGM rendelet
• a könyvelők, adószakértők, okleveles adószakértők és adótanácsadók felett a felügyeleti szervként működő Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda [NAV-PEI] által a szolgáltatók részére kiadott típusszabályzat;
• a szolgáltató saját működési mechanizmusa (Pl. működési feltételek, nyújtott szolgáltatások köre).

A szolgáltató köteles belső, a jogszabályi háttér előírásait és a saját vállalkozásának a sajátosságait is figyelembe vevő kockázatértékelést

• készíteni és azt írásban rögzíteni,
• naprakészen tartani és az
• illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani az engedélyezés, illetve az ellenőrzés során.

(A jogszabályi háttér szerint a belső kockázatértékelés elkészítése mellőzhető lenne, ha a felügyeletet ellátó szerv a szolgáltató részére rendelkezésre bocsátott útmutatóban ezt a lehetőséget biztosítja. Ez a lehetőség azonban sem a könyvviteli szolgáltatás, sem az adószakértői, okleveles adószakértői és adótanácsadói tevékenységek esetén nem áll fenn.)

Az ügyfeleket 3 kockázati osztályba kell besorolni. Ezek a kockázati szintek:

• alacsony;
• átlagos (közepes);
• magas.

A besoroláshoz segítséget ad a Pmt., illetve a belső szabályzat tartalmi elemeiről szóló 21/2017. (VIII. 3.) NGM rendelet, amely alapján a besorolásnál három külön aspektus figyelembevételét írja elő. Ezek:

• ügyfélkockázati tényezők;
• termékhez, szolgáltatáshoz, ügylethez vagy szolgáltatási csatornához kapcsolódó kockázati tényezők;
• földrajzi kockázati tényezők.

A besorolásnál fontos a kockázati szintek egymáshoz való viszonyára figyelni!

A fenti kormányrendelet felsorolja az alacsonyabb kockázatra vonatkozó tényezőket. Tehát csak ezek fennállása esetén lehet az ügyfelet az alacsony kockázatba besorolni!