A cikk írásakor a devizaárfolyamok valamivel az éves maximumérték alatt vannak.  Most a 2018 év utolsó hivatalos MNB árfolyamához képest 13 forinttal kell többet fizetni az euróért. Jelentős volt az euró árfolyamának az éven belüli ingadozása is. Az éves minimum- és maximumérték közötti különbség 23,20 forint.

A probléma nagyságát talán jól szemlélteti, hogy ha a mostani árfolyam lenne év végén is, akkor egy – az éves minimum devizaárfolyam mellett – folyósított 100 000 euró hitel után 2 154 000 forint árfolyamveszteséget kellene elszámolni. Sok olyan – elsősorban külföldi anyavállalattal rendelkező – gazdálkodó van, ahol az erőteljes eredményérdekeltség miatt kiemelt szerepe van az év végi árfolyamok hatásának. Ezeknél a cégeknél komoly gondot jelenthet az év végi kötelező árfolyam-átértékelésekből eredő pénzügyi ráfordítás, amely akár veszteségbe is fordíthatja az eredményt.

Kötelező árfolyam-átértékelés

Elsődleges szabály szerint minden devizás és deviza alapú tételt (valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, ideértve a követelés jellegű aktív időbeli elhatárolásokat is, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget, ideértve a kötelezettség jellegű passzív időbeli elhatárolásokat is), az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó, a választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Az átszámításnál keletkező különbözetet nevezzük összevont árfolyam-átértékelési különbözetnek.

Az elhatárolás lehetősége

A fentebb említett esetben – az adott év veszteségének csökkentésére – jöhet szóba az év végi árfolyam-átértékelésből származó veszteség egy részének az elhatárolására vonatkozó szabály, amelyet a számvitelről szóló 2000. évi C törvény (a továbbiakban: Szt.) a 33. § (2) bekezdésben a következőképp fogalmaz meg:

„Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan – a 60. § (2) bekezdésében foglaltakból következően – keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség). A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor –– az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből – a törlesztőrészletre jutó – halasztott ráfordításként kimutatott – nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált árfolyamveszteség).”

A szabály első olvasatra bonyolultnak tűnik – az is, mert az első mondata 4 külön gondolatjelbe tett feltételt is tartalmaz. Éppen ezért az egyes feltételeket külön-külön is érdemes górcső alá venni.

A szabály – a jelzők és határozók nélkül, önmagában azt mondja ki, hogy az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség).

A szabály egy lehetőséget takar, amelyet a gazdálkodó választhat. Mivel az alkalmazás a gazdálkodó döntésén alapul (s az alkalmazás vagy nem alkalmazás jelentősen befolyásolhatja az adott üzleti év eredményét), fontos az adott szervezetben a döntési hierarchiában erre feljogosított személy (szervezet) erre vonatkozó előzetes döntése. Mint minden egyéb választását a számviteli politikában, ezt is rögzíteni kell.

Nézzük az alkalmazás további feltételeit részletesebben.

• A könyvelési tételt az Szt. egyértelműen megadja:

Először elszámolásra kerül az árfolyamveszteségből eredő pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása, majd el kell könyvelni az elhatárolást:

T: aktív időbeli elhatárolások halasztott ráfordítások

K: pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai.

• Az elhatárolás csak a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozások üzleti év végi árolyamveszteségére vonatkozik.
• A hitel jogcíme is kötött – csak az alábbi célra folyósított hitelek esetén lehetséges:
  • beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz) kapcsolódó,
  • vagyoni értékű jog megszerzéséhez kapcsolódó, továbbá
  • a forgóeszközhöz kapcsolódó.

Ez utóbbi kategóriába jellemzően a készletfinanszírozási hitelek tartoznak.

• Ha mérlegfordulónapon a devizahitelből megvalósítás még nincs aktiválva, tehát a beruházások között van nyilvántartva, akkor erre az Szt. előírása alapján nem lehet árfolyamveszteséget elhatárolni, mert a beruházás mögötti hitel az adott beruházás bekerülési értékének részét fogja képezni. (Itt jegyzem meg, hogy a beruházási szállító év végi árfolyam-átértékelési különbözete is – akár nyereség, akár veszteség – a beruházás bekerülési értékének a részét fogja képezni!)
• A hitelek mellett a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozásokra is vonatkozik a szabály. Ez bizonyára kevesebb céget érint, de a kötvénykibocsátás valójában egy hitelügylet.
• A külföldi pénzértékre szóló kötelezettséggel szemben további feltétel, hogy az nem lehet a devizaszámlán meglévő devizakészlettel fedezett. Ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben nem lehet az elhatárolással élni, amikor a gazdálkodó megkapta a hitelt, azt már folyósították a bankszámlájára, de azt még nem költötte el. Ez logikus, hiszen a devizás pénzeszköz és a devizás hitel átértékelése előtt a választott árfolyammal (pl. MNB árfolyamon) egyező összegben lett lekönyvelve. Ezen tételek átértékelésénél a keletkező árfolyamnyereség és árfolyamveszteség kioltja egymást, így a kötelezettség árfolyamveszteségének a kiemelése értelmetlen lenne.
• Az előző pont logikájához kapcsolódik az a feltétel is, hogy a devizahitelen keletkezett árfolyamveszteség nem lehet árfolyamnyereséggel ellentételezett.

A fenti módon képzett elhatárolásra a hiteltartozások (devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások) csökkentésére, illetve megszüntetésére a következő esetekben kerül sor:

• Ha a hitelt törleszti a gazdálkodó, akkor azt arányosan a törlesztésekor kell feloldani. A feloldást a törlesztés arányában kell megtenni, azaz mindig a képzett időbeli elhatárolásnak olyan része fog a főkönyvi számlán maradni, amely rész a hitel valós összegére esik.
• Az arányos törlesztésből következik, hogy a halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteség meg fog szűnni, ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást (a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást) teljes mértékben visszafizette a gazdálkodó.
• Akkor is meg kell szüntetni az így képzett halasztott ráfordítást, ha a devizahitellel, a devizakötvény-kibocsátással finanszírozott tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot értékesítették, vagy más jogcímen az állományból kivezették.
• A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget csökkenteni kell az érintett devizakötelezettség után az egyes üzleti évekre elszámolt árfolyamnyereségnek megfelelő összeggel is. Erre akkor kerül sor, ha az árfolyamok ellentétesen mozognak, azaz csökkennek ahhoz képest, ami az elhatároláskor képezte az átértékelés alapját.

Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják.

A csökkentésnek, illetve a megszüntetésnek a könyvelése a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításkénti elszámolással történik.

Kapcsolódó céltartalék-képzési kötelezettség

Mindezek mellett azonban az Szt. számviteli óvatosság elve alapján az így képződött eredményjavulást nem lehet teljes mértékben kimutatni. Ezért az Szt. céltartalék képzési kötelezettséget ír elő.

• A céltartalék számítása: az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összeg × arányszám.
• Arányszám számítása: a beruházás aktiválásától eltelt időtartam/hitel teljes futamideje.
• Ha a hitel futamideje rövidebb, mint a tárgyi eszköz élettartama, akkor az arányszám számítása: a beruházás aktiválásától eltelt időtartam/ a tárgyi eszköz élettartama.
• Forgóeszközhiteleknél a céltartalék arányszám számítása: hitelfelvétel idejétől eltelt időtartam / hitel teljes futamideje.

Ha az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben.

Ha a halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteség megszüntetésre kerül, akkor a képzett céltartalék is megszüntetendő.

Kapcsolódó lekötött tartalék képzése

Mivel a fenti eljárás eredményeként olyan eredményjavulás áll be, amely mögött nem valós teljesítmény, hanem „csak” a pénzügyi ráfordítások időben történő csúsztatása áll, az Szt. az így keletkezett nyereséget – több más hasonló módon képződő kvázi eredményjavuláshoz hasonlóan – nem engedi osztalékként kifizetni. Ezért kell az eredménytartalékból az ily módon keletkezett „nyereséget” lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni.

A lekötött tartalék összege két tétel különbözete, azaz: nem realizált árfolyamveszteség elhatárolt összege – e jogcímen képzett céltartalék összege.

Amilyen ütemben és mértékben változik – a fentiek szerinti jogcímek alapján – az aktív időbeli elhatárolás, illetve a céltartalék számított összege, úgy változik a lekötés összege is. Az eredménytartalékból történő lekötést és visszavezetést a zárlati tételek között kell elszámolni.

A fentiekből is látszik, hogy a keletkezett árfolyamveszteségek elhatárolása és feloldása sok tényezőtől függ. Amikor egy gazdálkodónál felmerül az elhatárolás lehetősége, akkor célszerű előzetes számításokat végezni az elkövetkező időszak potenciális hatásaira tekintettel. A gazdálkodó, illetve annak döntéshozói csak akkor vállalhatják fel reálisan az elhatárolás döntését, ha nemcsak az idei év – vélhetően előnyös – hatását nézik, hanem, ha figyelembe veszik a többi tényezőt. Ez viszont egy elég nehéz feladat, hiszen míg a hiteltörlesztés üteme nagyjából tervezhető (de ez sem biztos), az árfolyamszintek több évre előre történő jóslásához már tényleg egy varázsgömbre lenne szükség!