Az egyéni vállalkozó néhány társadalombiztosítási jogállása többes jogviszonyban

Széles Imre társadalombiztosítás
Szerző: Széles Imre - főosztályvezető, Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Nyugdíjellenőrzési Főosztály

Gyakran merül fel a kérdés a többes jogviszonyban álló vagy valamely pénzbeli ellátásban részesülő egyéni vállalkozó társadalombiztosítási jogállását, valamint társadalombiztosítási kötelezettségeit illetően. A következőkben ezt a problémát járjuk körül a legjellemzőbb helyzetek sorra véve.

Egyéni vállalkozás munkaviszony mellett

A legáltalánosabb eset. Amennyiben az egyéni vállalkozó heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, nem terheli a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség. 

Havi járulék- és szociálishozzájárulásiadó-alapja a tényleges kivét (átalányadózóként átalányban megállapított jövedelem, ide nem értve az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének adómentes részét).

A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

A jogszabály alkalmazásában a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszony mellett a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan munkaviszonyt is figyelembe kell venni, amely alapján a munkát Magyarország vagy EGT-tagállam vagy szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzik. Persze ebben az esetben a mindennek akkor van jelentősége, ha az érintettre Magyarországon terjed ki a biztosítás. 

Egyéni vállalkozás társas vállalkozói jogviszony mellett

Amennyiben egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozói tevékenységet is folytat, a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség csak az egyik vállalkozásában terheli, míg a másikban csak a kivét vagy csak a tényleges tagi jövedelem alapul vételével köteles megfizetni a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót. Igaz ez arra a helyzetre is, amikor több társas vállalkozásban minősül valaki társas vállalkozónak – ebben az esetben csak egy társaságban terheli a minimum kötelezettség. 

Hogy melyik vállalkozásban, azt alapvetően a vállalkozó dönti el, de a jogszabály is meghatároz bizonyos kereteket. 

A Tbj. 42. § (8) bekezdése értelmében annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 40. § szerint áll fenn, azaz a minimum járulékfizetés főszabályként egyéni vállalkozóként terheli. Ebben az esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. 

Az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választhatja, hogy a járulékfizetési alsó határ után történő járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti. E választása alapján az egyéni vállalkozásában és a további tagsági jogviszonyában a tényleges jövedelme alapján kell a járulékot megfizetni.

Tapasztalataink szerint az adóhatóság sok esetben ragaszkodik a jogszabályban rögzített január 31-i határidőhöz, tehát amennyiben a jogviszonyok valamelyike január 31-ét követően keletkezik, akkor az adott év vonatkozásában a vállalkozónak már nincs módja e nyilatkozat megtételére, tehát a minimum járulék az adott évben egyéni vállalkozóként terheli. (Ez a felfogás nem teljesen harmonizál a jogszabály szellemével, hiszen a minimum járulékfizetés egy jogviszonyban mindenképpen megtörténik, de számolni kell vele.) 

Így ha ez hátrányos a vállalkozó számára, akkor megoldásként a társas vállalkozásban történő közreműködés (vagy ügyvezetés) heti 36 órás munkaviszonyban történő ellátását javasoljuk (aminek költsége számottevően nem magasabb), és így „kikerülhető” az egyéni vállalkozásban történő minimum járulékfizetés.

Egyéni vállalkozás nyugellátás mellett 

A sajátjogú nyugdíjasnak minősülő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, és nem terjed ki rá biztosítás, így járulék- és szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség nem terheli. 

Vállalkozói osztalékalapja után viszont meg kell fizetnie a szociális hozzájárulási adót. Ugyanakkor az erre vonatkozó maximum adóalap (a minimálbér 24-szerese) számításánál figyelembe veheti az összevont adóalapba tartozó azon jövedelmeit is, amelyek után nem terhelte szociális hozzájárulási adó. 

A sajátjogú nyugdíjas – e fogalmat a Tbj. 4. § 17. pontja definiálja – mellett kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az az özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó is, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. 

Egyéni vállalkozás CSED mellett 

Az Eb. törvény 41. szakasza értelmében nem jár csecsemőgondozási díj a biztosítottnak, ha bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt – keresőtevékenységet folytat.

Az előírás alkalmazásában keresőtevékenységnek az Eb. 1. § (1) bekezdés p) pontja értelmében a Tbj. 6. szakaszában meghatározott biztosítási jogviszonyban, valamint egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett személyes tevékenység minősül. Tehát az alkalmazott révén folytatott tevékenység nem tartozik ebbe a körbe. 

Az említett ellátások mellett a vállalkozó személyesen nem folytathat tevékenységet a vállalkozásában, illetve nem számolhat el kivétet. Alkalmazott révén viszont működtetheti a vállalkozást és lehet bevétele is. 

A korábbi tevékenységből, illetve az alkalmazott munkája révén befolyt bevétel – és az ebből esetlegesen keletkező járulékalap – nem befolyásolja a CSED-re való jogosultságot.

Ami a járulékfizetési kötelezettséget illeti: a CSED tartama alatt nincs minimum adó- és járulékfizetési kötelezettség, ugyanakkor az általános szabályok szerint [Tbj. 40. § (2) bekezdés] megállapított járulékalap után a járulékot, illetve az általános szabályok szerint megállapított [Szocho törvény 6. § (2) bekezdése] szociális hozzájárulási adót meg kell fizetni.