A beszámolónak a gazdálkodó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről kell megbízható képet adnia. Az ügyvezető által összeállított beszámoló először a tulajdonosok kezébe kerül, nekik szól. A beszámoló alapján, illetve az abban szereplő értékek nagysága alapján tudnak a tulajdonosok dönteni az osztalék mértékéről. Itt kiemelkedően fontos szerepe van a könyvelőnek, hiszen jellemzően a könyvelő adja meg az ún. „osztalékkorlátot”.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) így határozza meg az osztalékkorlátot:

39. § (3) „Az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.”

Ez egy kettős korlát:

• egyrészt a képződött adózott eredmény átvezetése és a szükséges lekötések után keletkező szabad eredménytartalék összegéig lehet osztalékot kivenni;
• másrészt a saját tőke az osztalékfizetés következtében nem csökkenhet a jegyzett tőke értéke alá.

A tulajdonosok részére fontos lehet az általuk tulajdonolt cég külső személyek általi megítélése is.

A beszámoló iránt érdeklődők legnagyobb körét a piac szereplői jelentik. Ebbe a körbe beletartoznak:

• a valós és potenciális vevők,
• a hitelezők (szállítók, pénzintézetek, kölcsönt nyújtók, lízingcégek, hatóságok);
• a konkurencia.

Számukra a beszámolóban szereplő adatok és információk a saját döntéseikhez nyújtanak alapot, segítséget. Az előző felsorolás alapján gondoljunk például a következő esetekre:

• Mielőtt egy vállalkozás megad valamely másik vállalkozásnak egy komolyabb megrendelést, biztosan tájékozódik arról, hogy annak a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzete elégséges-e ahhoz, hogy teljesítsék a megrendelt szolgáltatást, terméket.
• Egy hitelt nyújtó bank részére minden évben prezentálni kell a beszámolót, amely alapján javulhat vagy rosszabbá válhat a hitelben részesítetett vállalkozás megítélése, a részére folyósított hitel kondíciója, a hitelkeret nagysága.
• A hatóságok oldaláról – elsősorban a kockázatkezelési eljárásokban – ellenőrzési pontokat építenek be, amelyek keretében a beszámoló adatai összevetésre kerülnek más adatszolgáltatások adataival (például a beszámolóban szereplő árbevétel és az időszaki áfabevallások éves összesítése).
• A hatóságok oldaláról érdemes még megemlíteni a potenciális büntetési tételt, amikor a vállalkozó beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be. Ennek a szabálynak az alkalmazásában lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az észszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.
• Számos esetben halljuk, tapasztaljuk, hogy az üzletfelek árgus tekintettel kísérik a konkurens cégek működését. Ennek egyik lehetősége a beszámolóban szereplő adatok és információk összevetése a saját „tapasztalásokkal”.