Az ún. dropshipping értékesítési modell lényege, hogy a vevő a terméket az interneten keresztül rendeli meg egy webshopot üzemeltető adóalanytól, aki azt a vevő általi megrendelés alapján szerzi be egy másik, árukészlettel ténylegesen rendelkező adóalanytól (gyártó, forgalmazó) és értékesíti tovább a vevő részére. A szóban forgó értékesítési modell alkalmazása esetén a webáruház a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamban köteles leadózni a beszerzését és értékesítését.
A tárgyalt konstrukcióban a terméket kétszer értékesítik egymást követően, de annak elfuvarozása az első értékesítőtől közvetlenül a végső vevő részére történik. Az ügyletben az első értékesítés adóalany részére, míg a második értékesítés a végső fogyasztó magánszemély részére történik. Láncértékesítésről van szó, mivel a terméket többször értékesítik úgy, hogy azt egyszer fuvarozzák el a láncban lévő első értékesítőtől a láncban lévő utolsó vevő részére.
Adódik az a kérdés, hogy a második értékesítést a láncügylet közbenső szereplője bevallhatja-e az uniós egyablakos rendszer (OSS) keretében mint Közösségen belüli távértékesítést, ha
- a terméket a Közösség egyik tagállamából adják fel,
- annak rendeltetési helye a Közösség másik tagállama és
- a termék fuvarozását, fuvaroztatását vagy az első értékesítő vagy a második (közbenső) értékesítő végzi a saját nevében,
- aki (amely) nem telepedett le gazdasági céllal sem a termék fuvarozásra történő feladási helye szerinti tagállamban, sem a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamban,
- és nem rendelkezik adószámmal e tagállamok egyikében sem.
A Közösségen belüli távértékesítés adójogi tartalmából adódóan fuvarozással egybekötött, és a terméket az értékesítő fuvarozza vagy fuvaroztatja. Láncértékesítés esetén az Áfa tv. 27. § (1) bekezdése értelmében a láncban csak egy termékértékesítés tekinthető fuvarozással egybekötöttnek. Ebből adódóan azt kell megállapítani, hogy az adott körülmények között melyik termékértékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás, és melyik értékesítő minősül a fuvarozást végzőnek, végeztetőnek.
Abban az esetben, ha a termék vevő részére történő eljuttatását az első értékesítő nem a közbenső értékesítő javára végzi, akkor a második értékesítést illetően az egyablakos rendszer (OSS) nem alkalmazható. Egyrészt a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását nem a közbenső értékesítő szervezi, másrészt mivel ez esetben az első értékesítés minősül fuvarozással egybekötöttnek.
Abban az esetben, ha a közbenső szereplő fuvaroz vagy fuvaroztat a megadott körülmények között, szükséges figyelemmel lenni az Áfa tv. 27. § (2) bekezdésében foglaltakra. Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése – a láncértékesítések teljesítési helyének meghatározása kapcsán – kimondja, hogy abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását a közbenső szereplő maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetve arra másnak beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha közölte a részére terméket értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.
Amennyiben a közbenső értékesítőnek nincs adószáma a fuvarozáshoz kapcsolódó feladási helye szerinti tagállamban, a fuvarozással érintett termékértékesítésnek a közbenső értékesítő részére történő termékértékesítés minősül.
A közbenső szereplő által a végső vevő részére történő értékesítés egy fuvarozás nélküli termékértékesítés, amelynek teljesítési helye az Áfa tv. 27. §-a alapján, a fuvar rendeltetési helye szerinti tagállam. Ebből az is adódik, hogy a közbenső vevő általi értékesítés egy fuvarozás nélküli termékértékesítés, vagyis az nem tartozik bele a Közösségen belüli távértékesítés fogalmába. Ebből kifolyólag a leírt esetekben nincs lehetőség arra, hogy az említett értékesítési konstrukcióban az ügyletet a közbenső értékesítő Közösségen belüli távértékesítésként az uniós egyablakos rendszerben vallja be és fizesse meg utána az áfát. Ezáltal be kell jelentkeznie áfaalanyként a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamban, s ottani áfaalanyként köteles számlázni és az áfát felszámítani.
Amikor a tárgyalt értékesítési módszert egy külföldi webáruház alkalmazza, valamint belföldi áfakörös áfaalany részére értékesít, ezáltal a fuvarozás rendeltetési helye Magyarország területére esik, akkor szintén az előzőleg leírt szabályok irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a vevő adójogi státusza miatt a webáruház részéről Közösségen belüli távértékesítés nem valósulhat meg.
A webáruház értékesítése a termék mozgatását eredményező (a webáruház szállítója által teljesített) értékesítést követi, ezért a teljesítés helyének a fuvarozás rendeltetési helye tekintendő. Ebből adódóan a webáruház részéről belföldön teljesített, Közösségen belüli termékbeszerzés valósul meg, valamint a belföldi adóalany beszerző részére teljesített értékesítése belföldön minősül teljesítettnek.
Amennyiben a háromszögügylet szabályai [Áfa tv. 91. § (2), 141. §] alkalmazhatóak, akkor a webáruház Közösségen belüli termékbeszerzése adómentes; a webáruház belföldi értékesítése után a fizetendő adót a belföldi áfaalany beszerző köteles megállapítani. A megállapított fizetendő adó előzetesen felszámított adó, ami olyan mértékben helyezhető levonásba, amilyen mértékben adólevonásra jogosító tevékenységet szolgál.
Felmerül az a kérdés, hogy ekkor a belföldi áfaalany beszerző élhet-e adólevonási joggal, ha a webáruház az áfatörvény alapján áfát számít fel. A webáruháztól beszerzett termékkel kapcsolatban kétféle jogcímen adólevonási jog nem gyakorolható. Ebből következően a webáruház által jogalap nélkül felszámított áfa nem tekinthető előzetesen felszámított adónak, így levonható adóként sem vehető figyelembe.
A más tagállambeli webáruházból való beszerzés kockázatainak tudnivalóiról az Adózás/Számvitel online folyóirat októberi számában olvashat. Előfizetés itt.