Napjainkban a képek, videók, néhány szavas szlogenek és felhívások világát éljük, ami azzal jár, hogy mind kevesebb és kevesebb érdemi figyelem jut az egyre több és gyorsabban elénk tolakodó információkra. „Magánemberként” talán sokszor elegünk van már, hogy lépten-nyomon akar tőlünk valaki valamit, de vállalkozóként sajnos nem vonhatjuk ki magunkat abból az egyre heroikusabbá váló küzdelemből, hogy mindenáron felhívjuk üzleti tevékenységünkre a figyelmet. Ezen törekvésünk egyik alapvető eszköze a céges arculat, azaz a vizuális megjelenésünk.
Mindennek az alapja, hogy tudnunk kell, mit és kinek (célközönség) akarunk kommunikálni, milyen piaci szereplők (pl. versenytársak) mellett. Miután ezeket sikerült meghatároznunk, csak akkor kezdhetünk el vizuális megjelenésünkön gondolkodni. A dizájn fő feladata ugyanis, hogy az információt könnyen fogyaszthatóan prezentálja.
A céges arculat a vállalkozásról kialakult elképzelések és benyomások összessége, ami tudatosan befolyásolható. A jellegtelenség és a kedvezőtlen, disszonáns benyomás is behozhatatlan versenyhátrányt jelent.
Ha vállalkozásunk termékértékesítéssel foglalkozik, kicsivel könnyebb helyzetben van dizájn szempontból, mint ha szolgáltatást nyújt. Hiszen a fizikailag valóságos termék könnyebben szerez bizalmat, és a ráépített üzlet is egyszerűbben vizualizálható, mint egy megfoghatatlan szolgáltatás. Márpedig a bizalom kiépítése kulcsfontosságú, mivel a vevő a termék, illetve a szolgáltatás megvétele során „ígéretet” vásárol; csak a használat során derül ki, hogy az megfelel-e előzetes elvárásainak. Ahhoz, hogy az adott cég termékét megvegye, szolgáltatását igénybe vegye, bíznia kell abban, hogy nem fog csalódni.
Könyvelőirodák, tanácsadó vállalkozások esetén ez különösen igaz; az általuk végzett tevékenység bizalmi alapú, részleteiben az ügyfél által nem ismert, hibázás esetén viszont komoly károkozásra alkalmas – hasonlóan az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ebből következik, hogy nem a telefonkönyvből választunk sem könyvelőt, sem nőgyógyászt.
Éppen azért, mert a könyvelőirodák tevékenysége annyira megfoghatatlan az ügyfél számára, nagyon fontos, hogy legyen egyéniségük, és legyenek érdekesen informatívak. Ez ma a tanácsadók piacán kevesekről mondható el: a legtöbbször komolyságot tükröző színek és öltönyös stockfotók versengenek felváltva „Cégünk küldetése” kezdetű hosszadalmas bemutatkozásokkal a figyelmünkért.
Hogyan legyünk tehát jobbak, mások vizuálisan is a többieknél?
Arculattervezés során klasszikusan megkülönböztetünk kis- és nagyarculatot. A nagyarculat magában foglalja a kisarculatot, és még további elemeket. Hagyományosan a logó, a névjegykártya, a levélpapírfejléc és boríték, továbbá meghívók, reklámtárgyak tartoznak ide, de ezek listája nagyban függ attól, mivel foglalkozik a vállalkozás.
Napjainkban a print reklámanyagok (boríték, meghívók, sőt még a névjegykártya is) eléggé háttérbe szorultak az online felületekhez képest. A névjegykártyánál például sokkal többet használt, hasonló célt betöltő eszköz az e-mail aláírás – ennek egységes, grafikai megjelenéséről nem szabad elfelejtkeznünk. A közösségi oldalak térnyerése miatt előbb gondolunk Facebook-borítóképet terveztetni, mint borítékot.
Könyvelő- és tanácsadó irodáknak valószínűleg az alábbiak kiépítésére van szükségük:
- logó,
- weboldal,
- névjegykártya,
- e-mail aláírás,
- hírlevélsablon,
- Facebook, LinkedIn (esetleg Instagram, YouTube) induló arculati elemek,
- blogposztok egyéges kreatív elemei,
- egyéb print anyagok, mint brossúra, katalógus, szórólap, reklámtábla, molinó, levélpapír és boríték.
A jellemző arculati elemek használati szabályait nagyobb márkák esetén az ún. arculati kézikönyv (brandguide) foglalja össze. Ennek egyszerűbb verziójára kisvállalkozásként is szükségünk lenne, ezt azonban a legritkább esetben szokták grafikus szakembertől kérni, illetve maguk a szakemberek sem nagyon szoktak felajánlani ilyet. Pedig az arculat nem állandó; a rengeteg üzenet, a naponta több csatornán folyó kommunikáció révén akár tudatosan, akár nem, rendszeresen befolyásoljuk a cégünkről kialakult képet ügyfeleinkben, látogatóinkban. Avatott szemmel elég pontosan meg lehet határozni, hol volt a vállalkozás vizuális életében az a pont, ahol az ügynökség, a grafikus elengedte a cég kezét, és elkezdett „elfolyni”, elsikkadni a szépen, egységesen felépített arculat. Ha tehát nem akarunk havi megbízással külső szakembert foglalkoztatni, vagy belső munkatársaink egyikét erre kiképezni, akkor igenis készíttessünk arculati kézikönyvet, és azt lapozgassuk is, mielőtt egy hírlevelet, egy Facebook-posztot elküldenénk. A széteső dizájn ugyanis olyan, mintha nem is lenne.
Az arculat kulcsa az egységesség: a logótól a levélpapírig fontos, hogy következetesek legyünk a tipográfia, a színvilág, a fényképek, egyéb képi kreatívok használatában, de a teljességhez hozzátartozik cégépületünk külső, belső képe, a formaruhák, illetve munkatársaink általános megjelenése, külső helyszíneken szakértőként, vendégelőadóként való fellépésünk és az ott használt dizájnelemek – de ezeket minden vállalkozásnak saját üzleti tevékenységét áttekintve kell végiggondolni, és az egységességet kialakítani, fenntartani.
[A vizuális brandépítésről, illetve egyéb, könyvelőirodák számára is nélkülözhetetlen marketingeszközökről részletesebben olvashat, ha előfizet havonta megjelenő, Adózás/Számvitel című kiadványunkra.]