Számlát kiállítani kizárólag a vevő részére lehet
Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a teljesített ügyletről a számlát kizárólag a termék beszerzője, a szolgáltatás megrendelője részére lehet kibocsátani, függetlenül attól, hogy a számlázott összeget ténylegesen ki fizeti meg.
Tegyük fel, hogy egy építési vállalkozó (a továbbiakban: fővállalkozó) szerződést köt egy magánszeméllyel különböző szakipari munkák elvégzésére. A felek által kötött szerződés szerint a fővállalkozó jogosult alvállalkozó(ka)t bevonni a szerződés teljesítése érdekében. Az alvállalkozó nem a magánszeméllyel köt szerződést, hanem a fővállalkozóval, tehát a kötelmi viszony a két vállalkozás között jön létre.
Ennek következtében az alvállalkozó kizárólag a fővállalkozó felé számlázhat.
Ez akkor is így van, ha a fővállalkozó és a magánszemély megállapodása szerint az alvállalkozót megillető díjazást a magánszemély fizeti ki. Ilyen értelmű megállapodást a vállalkozó és a magánszemély ugyan köthet, de ez nem azt jelenti, hogy a szerződéses viszony az alvállalkozó és a magánszemély között jött létre. Ennek következtében az alvállalkozó kizárólag a fővállalkozó felé számlázhat a teljesítést követően, hiszen felé teljesített.
A fővállalkozó nem jogosult arra, hogy a magánszemély felé a szerződésben meghatározott megbízási díj és az alvállalkozót megillető díjazás különbözetét számlázza le.
Az Áfa tv. 65. §-a alapján a magánszemély felé teljesített szolgáltatás adóalapja az az összeg, amelyet a szerződésben munkák elvégzése fejében a megrendelő (vevő) köteles megfizetni.
Az alvállalkozó részére a magánszemély által kifizetett összeget úgy kell tekinteni, hogy azt a fővállalkozó fizette meg, hiszen a kifizetést a magánszemély a fővállalkozóval kötött szerződés alapján teljesítette. Ennek adózási következménye van a fővállalkozó és a magánszemély viszonylatában is.
Amennyiben a fővállalkozó részéről nem valósult meg teljesítés a magánszemély által az alvállalkozó felé teljesített fizetést megelőzően, akkor ezzel a fővállalkozó vagyoni előnyt realizál, amely az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése alapján előlegnek kell tekinteni.
A fővállalkozó a vagyoni előnyt a fizetés időpontjával realizálta, hiszen az alvállalkozó a fővállalkozó „nevében” teljesített, azaz a magánszemély fővállalkozó felé fennálló fizetési kötelezettségét csökkenti az alvállalkozó részére általa kifizetett összeg.
Tehát a fővállalkozó előlegszámlát köteles kiállítani, amelyen a magánszemély által az alvállalkozó részére fizetett összeget kell feltüntetni, ami magában foglalja az áfát is.
Az előlegszámlán a teljesítés időpontjaként a fizetés napját kell feltüntetni.
Az adóalap meghatározásánál nincs nettó elszámolás
Tegyük fel, hogy a vállalkozás szakipari munkák elvégzését vállalta egy magánszemély részére. A munkákat szerződés szerinti tartalommal és minőségben elvégezte, azonban a határidőt nem tartotta be, ezért kötbér jogcímen fizetési kötelezettsége keletkezett.
Tételezzük fel, hogy a szerződésben meghatározott ellenérték 3 000 000 Ft + 810 000 Ft áfa, a vállalkozás a szerződés szerinti bruttó (áfával növelt) díj 10 százalékát köteles kötbérként megfizetni.
A felek megállapodása szerint a magánszemély a vállalkozási díjat és az őt megillető kötbért köteles megfizetni.
Tekintsük át, hogy a példaként felhozott esetben hogyan kell számláznia a vállalkozásnak:
Tapasztalataim szerint a vázolt esetben a vállalkozás részéről általában felvetődik az a megközelítés, hogy a magánszemély által ténylegesen megfizetendő összegről kell a számlát kiállítani. Azaz a számlán bruttó végösszegként 3 429 000 Ft-ot (3 810 000 Ft – 381 000 Ft) kell feltüntetni, amelyet meg kell bontani 2 700 000 Ft adóalapra és 729 000 Ft áthárított adóra. Ez a jogértelmezés azonban nem felel meg az áfatörvény rendelkezéseinek.
Az áfa alapját nem csökkenti a vállalkozás magánszemély felé fennálló kötelezettsége.
Az áfa alapja a vállalkozást megillető pénzösszeg, tehát a számlában adóalapként 3 000 000 Ft-ot, áthárított áfaként 810 000 Ft-ot kell feltüntetni.
Azonban annak nincs akadálya, hogy a vállalkozás a számlán külön, a bruttó összeget csökkentő tételként feltüntesse a magánszemély részére fizetendő kötbért, valamint a számlában szerepeltesse külön tételként, a bruttó végösszeg és a kötbér különbözetét, azaz a vevő által ténylegesen fizetendő pénzösszeget. Ezt amiatt lehet megtenni, mert az áfatörvény nem tiltja, hogy a számlában a kötelező adatokon túl más adatok is feltüntetésre kerülhessenek.
Azt is meg lehet tenni, hogy a számlában nem kerül külön tételként feltüntetésre a kötbér, valamint a magánszemély által ténylegesen fizetendő összeg, hanem arra megjegyzésként vezessenek fel olyan szövegezést, amely szerint a magánszemély a számlázott végösszegből az őt megillető kötbérrel csökkentett összeget köteles megfizetni.