Vajon a a NAV milyen szempontok alapján ítéli meg a számla hitelességét kapcsolt vállalkozások esetében?

Ha az adózó kapcsolt vállalkozásától befogadott számla alapján igényel vissza áfát, feltétlenül számíthat arra, hogy az adóhatóság kapcsolódó ellenőrzést végez a számla kibocsátójánál. Az esetek többségében a revizorok abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a számla tartalmi hitelessége megkérdőjelezhető.

Amennyiben a számla olyan terméket vagy szolgáltatást foglal magában, amely más piaci szereplőtől is minden további nélkül megvásárolható, illetve megrendelhető lett volna, akkor a kapcsolt vállalkozástól való beszerzés, megrendelés a revizorok szemszögéből nézve eleve „gyanús”. 

Tapasztalataim szerint az ellenőrök kiemelt figyelmet fordítanak annak vizsgálatára, hogy a számla kibocsátója rendelkezett-e a teljesítéshez szükséges tárgyi és személyi feltételekkel, valamint a teljesítést milyen dokumentumok támasztják alá.

Ha a számla szolgáltatást foglal magában, az ellenőrzés mindenképpen törekedni fog annak tisztázására, hogy a teljesítéshez szükséges tevékenységeket kik végezték, rendelkeztek-e a szükséges képesítéssel, képzettséggel és egyéb kompetenciákkal.

Tegyük fel, hogy a számlázott gazdasági esemény informatikai szolgáltatás, a számla befogadója által már használt számítástechnikai programok fejlesztése. A kapcsolódó vizsgálat során a revizorok valószínűleg a következő körülmények tisztázására fókuszálnak: 

• Kik irányították a fejlesztési tevékenységet? 
• Kik végezték a programfejlesztést?
• Milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek?
• Milyen továbbképzésekben (pl. iskolarendszerű képzések, tanfolyamok stb.) vettek részt?
• Milyen szakterülete(ke)n tudnak igazolni gyakorlatot? 
• Milyen szakmai előéletet tudnak felmutatni?
• A számla kibocsátója rendelkezik-e a fejlesztés folyamatát és eredményét rögzítő dokumentációval?
• A továbbfejlesztett program létezése megállapítható-e? 
• A továbbfejlesztett program működőképes-e? 
• A számla befogadójánál a továbbfejlesztett program használata megvalósult-e?

Az adóhatóság jogosult a tényállást saját maga által meghatározott mélységben vizsgálni. 

Az áfalevonásból eredető adókockázat mérséklése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a teljesítés dokumentálására, valamint arra, hogy az ellenérték a szokásos piaci árnak megfeleltethető legyen.

Léteznek olyan tényállási elemek, amelyek vizsgálatára az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít, és ezek bizonyítottsága esetén megtagadja a számlabefogadó áfalevonási jogát. Ilyenek például:

• a gazdasági racionalitás hiánya,
• a tényleges gazdasági kockázat hiánya,
• kismértékű haszonkulcs alkalmazása,
• adóminimalizálásra való törekvés,
• személyi összefonódások kimutathatósága,
• a gazdasági esemény nem független felek közötti jellemzőkkel bír,
• a teljesítéshez szükséges személyi, tárgyi feltételek hiánya,
• a dokumentáció hiánya,
• a számla kibocsátója nem fellelhető, utólag levizsgálhatatlan vállalkozás,
• a számlakibocsátó képviseletére jogosult személyek elérhetetlenek,
• a számlakibocsátó nevében eljáró személy nem rendelkezett jogszerű meghatalmazással,
• a gazdasági eseményekben résztvevők nem rendelkeznek információkkal a számlában foglalt gazdasági eseményről, annak részleteiről nyilatkozni nem tudnak,
• egyetlen kereskedői kapcsolat jelenléte (pl. az adózó kizárólagos beszállítója egy kapcsolt vállalkozásnak).