A munkavállalók megtartása és motiválása érdekében a munkáltatók számos képzést finanszíroznak. A magasabb összegű költséggel járó oktatások előtt gyakran kötnek tanulmányi szerződést – többek között – annak elkerülésére, hogy a dolgozó „idő előtt” megszüntesse a jogviszonyát.
A tanulmányi szerződés a munkáltató és a munkavállaló között létrejött írásbeli megállapodás, amelyben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányokat folytató munkavállalónak e tanulmányok ideje alatt támogatást nyújt, miközben a munkavállaló kötelezettséget vállal arra, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn keresztül nem szünteti meg felmondással a munkaviszonyát. [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 229. §]
Nem köthető tanulmányi szerződés az Mt. értelmében, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. Nincs akadálya tanulmányi szerződést kötni, ha a megszerzett tudás a munkaköri feladathoz szükséges, de az oktatás a munkavállaló kezdeményezésére indult.
A későbbi jogviták megelőzése érdekében fontos megállapodni abban, hogy a munkáltató milyen módon és mértékben támogatja a munkavállalót a tanulásban. Például adózási szempontból fontos lenne figyelni arra, hogy a tandíj mellett milyen egyéb költségeket finanszíroz a munkáltató – például tankönyveket, utazást, szállást, étkezést.
A tanulmányi szerződés tartalmazza, hogy mennyi ideig nem mondhat fel a munkavállaló, továbbá arról is rendelkezik, hogy ha a szerződésben foglaltak nem teljesülnek, a munkavállalót milyen mértékű visszafizetési kötelezettség terheli.
Az oktatási költségek finanszírozásával kapcsolatban felmerülő adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy a munkáltató a munkavállalóval köt-e, illetve köthet-e tanulmányi szerződést, vagy sem. Az adókötelezettség megítélése attól függ, hogy az oktatás, képzés
- iskolarendszerű vagy nem iskolarendszerű képzés keretében történik, vagy
- a munkavégzéshez szükséges ismeretekhez szükséges, vagy
- a magánszemély személyes érdeklődését szolgálja,
- munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban, vagy jogviszonyban nem álló személy részére finanszírozzák.
A tanulmányi szerződés az adózás tekintetében akkor kerül reflektorfénybe, amikor az abban foglaltak sérülnek. A munkavállalót vagy épp ellenkezőleg, a munkáltatót érinti hátrányosan a szerződés felbontása, melynek következtében a felek ellentételezésben, kompenzációban állapodnak meg. Amikor a munkavállaló szegi meg a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét, melyből kifolyólag pénzvisszafizetési kötelezettség vagy annak elengedése történik, felvetődik, hogy kinek és milyen adókötelezettsége keletkezik.
Amennyiben a képzés iskolarendszerű, a munkáltató által adott juttatás a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint adózik, míg tanulói, hallgatói jogviszony hiányában többnyire adómentesen elszámolható. Véleményem szerint a felnőttképzési jogviszony az Szja törvény alkalmazásában nem minősül iskolarendszerű képzésnek, ezért a felnőttképzésre kötött szerződés alapján képzésben részesülő személy részére adómentesen finanszírozható az oktatás, amennyiben az a munkakör ellátásához hasznosítható.
Az iskolarendszerű képzéshez nyújtott mindennemű támogatás (tandíj, tankönyvek, vizsgadíjak, utazás, szállás) jogviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ezen jövedelmekből a kifizetőnek le kell vonnia a 15% szja-t és az egyéni járulékokat és meg kell fizetni a munkáltatót terhelő 13% szocho-t. Az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy a számla a magánszemély vagy a munkáltató/kifizető nevére szól, sőt számla hiányában is megtéríthető.
Olyan esetben amikor a munkáltató, kifizető nem iskolarendszerű képzést finanszíroz, vizsgálnia szükséges, hogy a képzéssel összefüggésben felmerülő kiadások, mint például a képzés díja, utazási és szállásköltség, étkezés stb. után, keletkezik-e szja-kötelezettsége a társaságnak.
Az adómentes elszámolásra vonatkozó rendelkezés lehetővé teszi, hogy az elszámolt képzés díja ne minősüljön a magánszemély bevételének, melynek következtében sem a magánszemélynek, sem a kifizetőnek nem keletkezik adókötelezettsége. Adófizetés nélkül költségként elszámolható minden olyan továbbképzés, amely során a munkakörrel, az adott feladattal kapcsolatos ismereteket szerzi meg a dolgozó, legyen az egy tanfolyam vagy akár speciális gépkezeléshez szükséges jogosítvány. Idetartoznak a különféle képesség, készség elsajátítására, fejlesztésére irányuló soft-skill tréningek, mint például az időgazdálkodás, kommunikációs készség, prezentációkészítés stb. képzések. Továbbá nem sújtja adó azokat a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzéseket, tanfolyamokat, melyek valamely szaktudás megszerzéséhez vagy szinten tartásához szükségesek, mint például az mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, könyvvizsgáló nem iskolarendszer keretében történő képzése. A felnőttképzés körében gyakorta fordulnak elő olyan képzések, például az elsősegély-, tűz- és munkavédelmi oktatások, melyek szintén adófizetés nélkül megvalósíthatók.